Jerry Maguire – A nagy hátraarc (1996) 73% 154★

Jó kis film. A téma ismét a kapitalizmus túlkapásainak leírása, noha most csak egy (vagy talán két) emberre fókuszál a film, ami lehetővé teszi, hogy könnyen belekerülhessen az emberi tényező. Jerry Maguire karaktere kiválóan működik, amit nem csak Tom Cruise alakítása tesz lehetővé, hanem a forgatókönyv maga is. Rögtön egy érdekes vonás, hogy a film elején megtudjuk, hogy Jerry egy szemét alak, de már a legelső jelenetsorban megcsömörlik önmagától és elkezdi a saját felelősségét, erkölcsi határait keresni, ami nemcsak súlyos bukásokat, de végül az élethez való jó hozzáállást is elhozza neki. A másik tulajdonképpeni főhős pedig a Cuba Gooding Jr. által alakított Rod Tiwell, a focista. Kiváló alakítás, egy nagyszájú, gyakorta idegesítő, mégis egyre szimpatikusabb fickót alakít, és a néző a végén tényleg eljut oda, hogy aggódik érte.
Ezenfelül a film jól egyensúlyozik a témák között, a szerelem, család, karrier és sport mind markánsan előkerül, egyik sem igazán szorul a háttérbe.

A 90-es években szinte mindent megnéztünk barátnőmmel a moziban válogatás nélkül. Vidéki mozi lévén egy héten csak két filmet vetítettek. Ha nagyon nagy film volt, akkor átnyúlt a következő hétre is, így volt, hogy csak egy filmet néztünk.
Abból az időszakból való ez a film is. Azt sem tudtam mit nézünk, csak mentünk. Emlékszem mennyire meglepődtem, hogy mennyire jó ez a film, mennyire nem a szokásos Tom Cruise film. Szerintem amúgy a legjobb. Cuba Gooding Jr. pedig nem is vitás, hogy megérdemelte az Oscart. A legjobb arc! És nem utolsó sorban Renéet is itt „ismertem meg”.

Szerethető, tipikusan amerikai életmese a számunkra felfoghatatlanul pörgő üzleti élet árnyoldalairól. A sportolók marketingje sem olyan téma, ami különösebben felcsigázna, de a filmnek sikerült izgalmasan bemutatnia. Jerry nagyarcú, ámde rendes fickó, így mikor belebegtették, hogy talán még megtérése után is csak érdekek vezérlik, eléggé csalódtam benne. Természetesen aztán minden jól alakult, de addig is nehéz volt belegondolni, hogy mégse szívből szeretné a rendkívül helyes Renée Zellwegert meg a zabálnivaló kisfiút. Cuba Gooding Jr., mint feltörekvő futballsztár, nekem kicsit sok volt, a tipikus harsány fekete havert hozta, de Oscarral jutalmazták, úgyhogy megérte. Szerintem Tom Cruise is már rég megérdemelhette volna, ha nem is ezért, valamelyik másik filmjéért biztosan.

https://suntuske.wordpress.com/2017/05/14/hetvegi-mozi-…

A kilencvenes évek amerikai film kultúrájának egyik szerethető darabja, pici sziruppal, némi társadalom kritikával és tök jó karakterekkel.