Anora (2024) 76% 65★

Nanemm nem, ez nem egy darab film, hanem három ! különböző!! film, tehát tulajdonképpen egy trilógia, aminek az első része jó, aztán a második is egészen jó és ezért nem érted, minek kellett elkészíteni a harmadik részt ??

Sean Baker legújabb filmje, az Anora biztosan nem okoz majd csalódást. Bővelkedik színészi teljesítményben, akcióban, humorban; emellett a hangulata, képi világa is meglepően magával ragadó. Az orosz maffiafő fia hirtelen ötlettől vezérelve elvesz egy prostituáltat Las Vegasban, ezzel is szembeszegülve szüleivel; majd megszökik az oroszok fogdmegjei elől. Ezután a fiatal lány és a három férfi elindul, hogy megkeressék a lány férjét. Az pedig, hogy közben mi sül ki ebből; szerelem, vagy valami más: az maradjon a film meglepetése.
Őszintén sajnálom, hogy kicsivel a közepe után ellaposodott a film, érezhető volt, hogy a bulis adrenalinbomba jellegű részek után visszaesett a sztori. Ami érthető, ha a cselekményeket is figyelembevesszük. 1-2 elnyújtott részletet leszámítva egy igencsak kellemes meglepetés.

Úgy volt, hogy azzal kezdem a mai mozis élménybeszámolómat, hogy talán valóban nem véletlen létezik az a mondás, hogy „kurvából lesz a legjobb feleség”. Persze aztán ezt elvetettem. Azonban nem is én lennék, ha nem gondoltam volna meg magam. Szóval mégis itt van. Nem állítom, csak hát ez is beugrott a film alatt – milliónyi más gondolat mellett természetesen. Én meg csak mosolygok most. Ezen sorok írásakor már hazafelé tartok a HÉV-vel, miközben kicsit még szipogok is…

Sean Baker alkotása egészen fantasztikus volt. Egy kifejezetten pezsgő, lüktető, színekben és heves érzelmekben pompázó kis szerelmi történet. Túlzás nélkül mondom, hogy a valaha volt legnagyszerűbb mozis élményem a The Worst Person in the World mellett.

Nem egy szokványos történettel, és nem éppen hétköznapi karakterekkel van itt dolgunk. Vagy talán pont hogy leginkább azokkal… Sean Baker munkájában az a leginkább lenyűgöző, hogy úgy mesél – meglehetősen karcosan – korunk egyik legégetőbb, de mégis a szőnyeg alá söpört (!) problémájáról, hogy az igazából sokaknak lehet fel sem tűnne.

Veszett szórakoztató, vicces, nyers, szexi és érzelmes két óra volt ez.

És tényleg, annyira fontos és hasznos kis mozgókép ez. És még csak kicsit sem szájbarágós. Sokkal inkább példaértékű! Társadalmi hasznosság terén is megsüvegelendő, amit itt láthatunk. És közben még a popcorn is könnyedén lecsúszik a torkunkon. Egyszerre képes volt engem nem csupáncsak megerősíteni, hanem össze is törni. Úgy emel fel, hogy közben még fáj és éget, de ez már talán magát a teljes gyógyulás meglétét is feltételezi.

Ani karaktere köré épülő történet egyszerre hozza ki belőlem a “$@!#% beleverem már az egészbe” féle őszinte bunkósbotot, meg a veszettül romantikus és szenvedélyes álmodozót. Hol kacarászok az élet abszurditásán, hol meg őrülten hangosan sikoltozom legbelül, hogy legyen már elég ebből!

És hogy keretbe helyezzem azoknak, akik véletlen nem olvastak utána, illetve hozzám hasonlóan nem szeretnék a rövid leírásának láttamozásával sem rontani az élményükön: ez bizony egy esetleges hercegnővé válás meséje.

Szerintem ne 30-40 vagy 50 másik filmet nézzetek meg 2024-ben, hanem ezt az egyet.

Ha Baker képes nemet mondani a nagyobb felkérésekre, és ragaszkodik ahhoz a fajta munkamódszerhez és kompromisszummentes szerzői attitűdhöz, amely ilyen kincsek megszületését eredményezik, akkor könnyen a legnagyobb kedvenceim egyike lehet majd a jövőben. Már ha nem az már most is, pláne az Anora után…

Teljes ajánló: https://www.hidegnyomon.hu/2024/11/21/anora-2024/

Néha nem árt, ha az ember hisz a saját megérzéseinek.
Leírás alapján nem különösebben érdekelt ez a Z generációsok Micsoda nőjének tűnő film, de aztán annyi jó kritikát olvastam róla, hogy ez volt az év filmje, meg még Oscar-jelölést is kapott, hogy akkor már kíváncsi lettem rá. Gondoltam magamban, lehet, hogy ez is olyan lesz, mint a Szegény párák, hogy félve ülök le elé, aztán a végén meglep.
Hát, nem lepett meg. Vagyis, meglepett, hogy ezt így komolyan gondolták, hogy ez egy film. spoiler
Bocsi, nekem senki nem volt szimpatikus ebben a filmben. Se a csaj, se a hülye kis nyikhaj gyerek, se a verőlegények, bár az ő szerencsétlenkedésük legalább szórakoztató volt. De ennek a filmnek sztorija, az alig van, humora, az egyáltalán nincsen, és nagyjából 70 percen keresztül üvöltözik mindenki egymás szavába vágva, amitől lezsibbadt az agyam. A végét meg talán csak én nem akartam már megérteni, de az ott úgy mi volt, és miért volt így elhúzva?
Én aláírom, hogy én vagyok kevés ehhez, de hogy ez a film, meg ezek a színészek hogy jutottak az Oscar-díj közelébe, azt fel nem fogom. A főszereplő lány alakítása kimerült az üvöltve káromkodásban, de úgy látszik, elég a jelöléshez, ha az ember lánya bevállal 30 szexjelenetet egy filmben. Emma Stone-nak is voltak hasonló jelenetei a Szegény párák-ban, de ott legalább volt funkciójuk, és az alakítása sem csak ebből állt, uralta a filmet. De Mikey Madisontól én nem estem hanyatt, bocsánat. Az utolsó előtti jelenetben, amikor tévézés közben beszélgetnek, mindenre ugyanazzal a flegma visszakérdezéssel reagált, már nézőként volt kellemetlen, hogy nincs más reakciója. Ha ez improvizáció volt, akkor az elég szomorú.