Talán 12-13 éves lehettem, amikor először láttam, tulajdonképpen azóta is töretlen a rajongásom iránta (és a második rész iránt egyaránt). Kívülről fújom a forgatókönyvet, előre mormolom a dialógusokat, szerelmese vagyok a szinkronhangoknak (még Vicky nyávogása is az emlékeimbe ivódott), és bevallom: számomra Keaton volt (van és lesz) az igazi Denevérember. (Mint ahogy – bármennyire is kedvelem és tisztelem Heath-t – Nicholson A Joker.) Így, immáron a harmadik X küszöbét átlépve azt hiszem talán megbocsátható eme ragaszkodásom. :)