Eljön az a nap (2016) 100% 6★

Uh, ez hosszú lesz, bocsánat (a lényeg, hogy ideggyengék messze kerüljék el ezt a filmet):
Jó párszor elkezdtem írni az értékelést… „Rég nem bőgtem ennyit filmen…” áh, ez béna kezdés… „A Magdolna nővérek, vagy az Ördögsziget ehhez képest cserkésztábor volt…” áh, ez meg túl izé… szóval ez tipikusan az a film, ami után csak hebeg-habog az ember és elbújna a világ elől, hogy egyáltalán ilyen megtörténhetett. És sejtem, hogy azért vannak még olyan sorsú gyerekek, akik ennyire traumatizálva vannak a mindennapokban (mindegy, hogy milyen körülmények között).
1945 és 1976 között működött a Godhavn Intézet, de csak 2005-ben kezdtek el vizsgálódni az ügyben, hogy mik történtek ott… és még hány ilyen intézet lehet…
Lehet, hogy jobb lett volna, ha amerikai a film – abból a szempontból, hogy ha két tengerentúli celebgyerek a főszereplő, akkor nem lett volna ennyire realisztikus és húsba markoló a fájdalmuk.
Olyan erős volt mindenki alakítása (felnőtt részről is), hogy el is felejtettem, hogy itt mindenki csak szerepet játszik. Összerezdültem, amikor lekapcsolódott a lámpa, belém fagyott minden, amikor a terembe belépett egy nevelőtanár, az ebédkor gyomorgörcsöm lett…
A két gyerekszínész Harald Kaiser Hermann és Albert Rudbeck Lindhardt olyan teljesítményt nyújtottak, hogy legszívesebben rohantam volna örökbefogadni őket.
Lars Mikkelsen már bebizonyította párszor, hogy milyen széles skálán képes mozogni és ugyanolyan profin hozza a szemét állatot, mint a kenyérre kenhető bűbáj fickót. Meg merem kockáztatni, hogy jobb színész, mint az öccse (bocs Mads)
Sofie Gråbøl a szívem csücske és most jöttem rá, hogy majdnem minden filmjén bőgök, szóval most már óvatosan fogok ahhoz nyúlni, amiben ő is játszik…
Lars Ranthe a forgatás szüneteiben nem szólt a gyerekekhez, így is fenntartva a távolságot. Mondjuk eleve olyan a kisugárzása, hogy az ember nem is szívesen szólna hozzá önként. (többre tartom az ilyen színészeket, mint a kedves mosolyú sztárocskákat)
Søren Sætter-Lassen a dánok Tim Curry-je. Már maga a megjelenése frászt hoz az emberre. Iszonyú nehéz lehet ilyen hitelesen visszaadni egy pedofil karaktert. Lazán szórnám neki a díjakat, csak ugye ilyenért nem illik… (pedig pont hogy erről szól a színészmesterség csak erre sokan még nem jöttek rá).
Visszatérve a filmre, felsorolhatnék nagyon sok jelenetet, ami örökre belém égett. A 40. perc környékén volt egy levélfelolvasás, konkrétan ott kezdtem el bőgni és úgy a film végéig hüppögtem is (mikor milyen intenzitással). Majd az ebédlős jelenet, amikor spoiler Nincs arra megfelelő kifejezés, hogy mennyire szomorú és kegyetlen volt ez a jelenet.
A film megjelent minisorozat formájában is, plusz egy órás menetidővel. Sajnos ezt csak utólag vettem észre – imdb sem jegyzi – így csak a „csonka” két órás verziót láttam. Egyszer majd nekiülök a hosszúnak is, de azt hiszem csak akkor, ha előre foglaltam időpontot egy pszichológushoz…

Azt hiszem, erről a filmről két dolgot tudok mondani, hogy rövid legyek és ne egy kisregényt hozzak össze, amit sokan el sem olvasnának.

I.) Hónapok óta halogattam ezt a filmet, mert tudtam, hogy fájdalmas és nyomasztó lesz. Igazam volt.

II.) Mindent elmond erről a közel két óráról, hogy nagymamán úgy nézte végig mellettem, hogy egy mukkot sem értett a dán hang-angol felirat kombinációból. Ahogy az is, hogy szintén ő tíz percenként fel akart állni és itt hagyni, mert fájt neki nézni. Aztán mégis maradt, meg tudni akarta, mi lesz a vége. A képek, a színészi munka és minden, önmagukért beszélnek.

Fú, régen bőgtem ennyit … Hatalmas film, úgyhogy furcsa, hogy öt éve készült és eddig nem jött szembe …
A Sleepers – Pokoli lecke, az jutott eszembe közben. Azt is imádtam, most már ezt is.