Elhallgattatva (2011) 92% 27★

Nincsenek rá szavaim.. és az, hogy ez igaz történet, tényleg szívet tépő…
spoiler

Mégis mit lehetne egy ilyen film után mondani? Főleg annak fényében, hogy itt most egy igaz történetről beszélünk. Ezen nincs mit elemezgetni, nem is kell, mert ez csak a szörnyű valóság, és egy hétköznapi probléma amit kiválóan vittek vászonra. És ez csak egy eset, pedig a világ tele van áldozatokkal akiknek a nagy részét valószínűleg szintén elhallgattatták és teljesen magukra vannak hagyva.
Szörnyen megrázó, egy másodpercét sem élveztem, de ezt akkor is látnia kellene mindenkinek, mégha ismét csak arcul csap a valóság, hogy mennyire egy beteg, undorító mocskos világban is élünk.
Az összes színész előtt pedig le a kalappal, de leginkább a gyerekszínészek előtt, nagyon nem lehetett egyszerű nekik, de így is kimagasló volt amit nyújtottak!
A film készítőinek, valamint a könyv írójának is hatalmas köszönet, mert már ők többet tettek, mint azok akiknek hatalmuk is lenne tenni és fellépni ez ellen.

Mondhatnám, hogy megnyugtató a tudat, hogy a dél-koreai jogrend is ugyanolyan rakás sz.r, és pofátlanul a bűnelkövetőket védi, mint a magyar, így nem vagyunk egyedül, de ez igazából rohadtul elkeserítő…

Bocsánat, de nem tudok szebben fogalmazni.
Megrázó, felháborító, gyomorforgató film. Szerencsétlen gyerekek… És hány ilyen eset lehet, ahol bíróságig se jut el az ügy…

A rendezéssel nem voltam teljes mértékben megelégedve, így legyen 7 csillag.

Mit is mondhatnék? Többször le kellett állítanom a filmet, és kimennem levegőzni, mert egyszerűen nem bírtam tovább nézni… Brutális, felkavaró, szívet tépő. Az pedig, hogy igaz történet alapján készült, teszi fel a pontot az i-re: mocskos egy világban élünk, undorító emberek között – és borzasztó még csak belegondolni is abba, hány ilyen mehet el mellettünk az utcán, napi szinten, és mi nem is sejtjük, mert nyilván a világ előtt egészen más arcot mutat. Talán még el is hisszük, hogy jó ember…
A színészek kiválóak, az igazgató szeretőjét játszó nőnek meg eleve olyan antipatikus arca volt, hogy elég volt elhúznia a száját, és már viszketett tőle a tenyerem. Egyébként nem irigyeltem némelyiküket: még csak eljátszani is ilyesmit… Mert azt hozzá kell tenni, hogy a film valami iszonyatosan… Merész? Nem tudnám megmondani, mi a jó szó erre, de sokat megmutat, többet, mint általában szokás, és messze többet, mint amennyit látni akartam…
Ismételten olyan alkotásról van itt szó, amit nem mondom, hogy ajánlani tudok, mert kegyetlen és fájdalmas, mégis: látni kell.

Kevés az a film, aminek a megnézése után úgy érzem, hogy egy szót nem tudnék írni róla, annyira húsig mart… Ez ilyen. Rettentően erős alkotás és nem (kizárólag) a látvány miatt; a téma, amit feldolgoz, szörnyű, de hétköznapi. Igen, látens hétköznapi. Nagyon sok gyerek válik áldozattá, de a hallgatás tömeges. Szégyen – a tiéd is, az enyém is –, hogy egy filmnek kell arcon csapnia ahhoz, hogy ráébredjek, milyen beteg világban élünk.
Áh… egyszerűen nem megy, tíz perce ülök itt, de nem tudom elmondani, mennyire megrázott ez a film.
Én azt mondom, hogy ezt mindenkinek látni kell.

A film feldühített, nem csodálom, hogy a megtörtént események bemutatása ekkora felháborodást váltott ki Koreában! A gyerekvédelemben sokkal szigorúbb szabályokat hoztak, már ezért megérte ezt a filmet elkészíteni.

Nem egy könnyű film, bár sosem vidám dolog látni, ha gyerekeket bántalmaznak, vagy erőszakolnak meg. Mégis, ez egy fantasztikus film a maga nemében, mert rávilágít arra, hogyan használják ki mások a náluk gyengébbeket, főleg, ha az illető esetleg segítséget sem tud kérni. Itt pedig siketnéma gyerekekről van szó, akik egy világtól elzárt iskolában élnek, távol mindentől, a szüleiktől és nem számíthatnak, csak egymásra.

A színészi játék döbbenetesen kiváló, különösen a gyerekek részéről, akik nagyon jól ráéreztek a karaktereikre. De a felnőttekre sem lehet panasz, mert mindenki nagyon odatette magát, kihozva a karakteréből a maximumot. A rendezés is jó volt, a környezet és a zene is illett a történethez.

A szóban forgó iskolát egyébként, ahol az 1960-as években az eredeti esetek történtek, a film készülte után bezárták. Kár, hogy nem előbb, és kár, hogy azok az emberek, akik a gyerekeket bántották, csak pár évet kaptak, és nem életfogytiglant.