Az osztály (2007) 80% 84★

A film nagyon jó lett, de a témája borzasztó, és minden jó érzésű embert felháborít. A tehetetlenség érzése a legrosszabb, még nézőként is, mert a bullying teljesen tönkre tehet valakit, míg mások csak röhögnek rajta, majd élik vidáman tovább az életüket. Sajnos a legtöbb esetben nincs semmiféle igazságszolgáltatás vagy karma, azok szenvednek tovább a pszichológiai hatás miatt, akiket amúgy is bántottak. Elképesztő felelőssége van az ilyen gyerekeknek, ez nem diákcsíny, ez bántalmazás. Mindenkinek csak egy élete van, és senkinek sincs joga tönkre tenni a másikét. És az, hogy néha a bántalmazó maga is bántalmazott – mondjuk otthon a családban –, az nem mentség a tetteire. Nem tudom egyébként a tanárok miért nem tesznek sokszor semmit?? Pedig a 18 év alatti fiatalokért ők a felelősek az iskola területén belül, ezt vállalták. Ha ilyen történhet, az bizony az ő hibájuk is. Az is csak ront a helyzeten, ha a szülő sem tudja kezelni a dolgot. A csordaszellemű, buta osztálytársak, akik meg szó nélkül asszisztálnak, szintén elmehetnek a fenébe. Ezt kellene megnézetni az iskolában a gyerekekkel, aztán jól elbeszélgetni róla, hogy fel is fogják.

Annyira reálisan van bemutatva minden és annyira kegyetlen, hogy végig ökölbe volt szorítva a kezem és remegtem a visszafojtott dühtől.
Az iskolai bántalmazás egyébként is érzékeny téma számomra, mert volt szerencsém átélni – na nem ennyire durván, de valamiért mind általánosban, mind gimiben néhányan nagyon élvezték, hogy köznevetség tárgyává tehetnek (és nem értem, a mai napig nem értem, mit tettem, amiért így kellett bánni velem). Már túlléptem rajta, de attól még, mint téma, továbbra is mélyen megérint.
Rögtön az első jelenet, a tesi óra, ismerős volt, mert Joosephez hasonlóan én is egy bénaság voltam és hasonlóan nagyon le tudtak hordani, ha ügyetlenkedtem (konkrétan úgy csináltak egyesek, mintha a VB-selejtezőben lennénk, nem egy kib…szott gimnáziumi tesi órán…). Annyira sajnáltam szerencsétlent… Mondjuk, az iskola vezetői is megérdemelnének egy alapos fejmosást: xy tuti nem bánt senkit, ő az osztály legjobb tanulója… *facepalm* Ez a nő komolyan ilyen ostoba?!
Egyébként igaz történet alapján, vagy sem, de nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik és hogy soha, Kasparon kívül egy ember sem mondta azt, hogy na most álljatok le! Szép dolog egyébként az osztályon belüli összetartás, de nem így, ilyen ügyben kéne összefogni. Undorítóak az ilyen emberek, akik azáltal érzik magukat erősnek, ha egy ember felett erőszakoskodhatnak (természetesen csak csoportosan, mert annyira azért nem vagyunk kemények…)
Igazából nem tudom, milyen befejezésre számítottam, de nem igazán lepett meg a végeredmény spoiler.
Csak abban tudok reménykedni, hogy mindenki, aki ilyesmit tett a másikkal, egyszer még elnyeri méltó büntetését – azt kapsz, amit adsz….

Rettenetesen durva és erős film, ugyanakkor teljesen a képernyő elé láncolt. Nagyjából a harmadik képkockától kezdve a vérnyomásom az egekben van a dühtől, az idegességtől, a tenni akarástól, a fájdalomtól, a szomorúságtól. Hogy hogy ilyen létezik? A film igaz történet alapján van, hogy lehetnek ennyire kegyetlenek az úgynevezett nagymenők ebben az osztályban? Miért nem csinál senki semmit? A végén a megtorlást mindenképpen vártam és akartam teljes szívemből, bár nem épp erre gondoltam.. Ez a film még sokáig az emlékezetemben lesz.

Bár a film nem éppen egy hollywoodi produkció, elképesztően erős film. Nem jó érzés nézni, mégsem enged, teljesen magához láncol. Bennem borzasztó bűntudatot ébresztett, mert annak idején a mi osztályunkban is volt, akit kiközösítettünk. Bár sosem tettünk volna ellene olyasmiket, mint ez az osztály Joosep ellen, de a lelkét mi is megtiportuk.
A film megtörtént eseményeket dolgoz fel, ezt tartsuk szem előtt. Sajnos időről időre hallani ehhez hasonló tragédiákról, és az észteket ez a film sem készíthette fel, mert 2014-ben első alkalommal a valóságban is át kellett élniük.
Legszívesebben minden középiskolással megnézetném. Érdemes.

Minden diáknak meg kellene néznie…

Felvetődik a kérdés: Hol voltak a tanárok? Az tény ,hogy vannak kiközösítések minden iskolában de az nem az egyik napról a másik történik. Ez egy kicsit túlzott történet szerintem.

Durva egy film az biztos, ami még durvább, hogy igaz történeten alapszik. Bár amikor én jártam gimnáziumba, nálunk is történtek kegyetlenkedések, na de nem ennyire. Nem egészen ilyen befejezést reméltem.

Elég lassan és nehezen indul be a film, fokozatosan építi fel a tragédiát, ami az utolsó fél órában szinte robban, annyira a néző arcába üt. Hihetetlennek tűnik, hogy egy hét alatt mit tud tenni egy közösség az emberrel, ha eggyé válva, vadállatként űzi azt az egyetlen szerencsétlent, akit kinézett magának. A gyerekek kegyetlenek, ezt mindenki jól tudja, aki volt már kisiskolás, de a gyereknél csak egy rosszabb van: a hatalmával ismerkedő tinédzser a nagybetűs élet peremén sétálva.
Undorító dolog a gimnázium, tönkreteszi az embert még akkor is, ha a domináns oldalon áll.

Ritkán visel meg egy film ennyire! Nagyon nehéz erről bármi okosat mondani… Sajnos az esemény (talán a végkimenetelét leszámítva) egészen mindennapos. Nem könnyű megállapítani, ki a felelős (osztálytársak? szülők? tanárok?), hogy hogy lehetett volna megfékezni az eseményeket, hogy honnan nincs megállás… Valószínűleg nem fogom gyakran megnézni. De nem is hagyom, hogy megfeledkezzem róla.

Nekem annyira nem bírja a lelkem az ilyen durva, a valóság alapján történő filmeket. Ha még egyszer filmet fogunk nézni ofővel én biztos nem fogom nézni, állandóan elmegy a kedvem az élettől egész napra ilyenkor. Eddig ez volt a nyomasztóbb film, amit mutatott nekünk. Nem tudom hány napig leszek lesokkolódva ezek után.