Ördögsziget (2010) 85% 27★

Fiatal fiúk egy brutális rezsim ellen a XX. század elején –írják a filmről és hazájában (Norvégia) joggal méltatták több kitüntetéssel is. Börtöndráma. Az 1900 és 1953-as évek között működött egy fiú javító-nevelő intézet, ahol már kisebb (templomi adománylopás stb.) bűnökért is a jóra nevelésben részesültek, több éven keresztül a fiatalok. Bastoy a sziget, ahová csak megérkezni lehetett, de onnan szabadulni csak az tudott, aki túlélte. Kényszermunka, bezártság, jogok nélküli élet – ez tartozott a protestáns nevelési elvek közé. Tízévestől a húszévesig, mindenki az egyenrangú elviselhetetlenségbe tartozott. Munkaterápia, megalázás, kiszolgáltatottság és ahogy ilyen helyzetben előbb-utóbb lenni szokott, egymás elleni hatalmi harcok. Ha engedelmeskedsz azért, ha nem azért. A rideg szabályok az eljövendő, megjobbított életet „ígérik”.De itt nem csak a fiúk a rabok. A nevelők is évek óta a hideg, szürke életnélküliség foglyai. 1915-ben aztán olyan események következtek be, amire a norvég történelemben mindössze kétszer volt példa: a hadsereget a civil lakossággal szemben vetették be. A film ezt a lázadást, kitörést mutatja be. Marius Holst rendező egy ,már a feledésbe merült igaz történetet vitt filmre, viszonylag egyszerűen (egy helyszínes), de kiváló alakításokkal. Lassan, jó érzékkel nyitogatja ki az intézet zárt kapuit és ezáltal az ott élők belső világába is úgy vezet be, hogy a brutális részeket is a helyén érezzük. Minden pillantásnak, mozdulatnak hatalmas ereje van a filmben. Ne feledjük, megtörtént esetet látunk és ez még inkább fokozza az izgalmakat, még akkor is, ha tudjuk, hogy kell legyen túlélő, aki ezt végül elmesélte.
Ami engem érdekelt, az az, hogy mitől lehet aktuális ma egy ilyen film? Miért készít egy régmúltba veszett eseményről filmet a rendező? Két gondolatom van erről: egyrészt, lehetnek (?) még ilyen módszerrel nevelő intézmények. Másrészt, ami részben kérdés is maradt bennem – a mai fiatal, ha ilyen nevelésben részesül, meddig tűrné, meddig tartana a kényszer-engedelmessége? A fiatalok fegyelmezése, a hosszútávú, hatékony nevelés, tanítás nem kis fejtörést okoz manapság. És a hiteles élet, a hitelesség, a példamutatás a nevelés másik nagy sarokköve. A filmet – nem meglepő módon üres nézőtér fogadja. Kár, mert igazi tanmese.
Azoknak ajánlom, akiknek a Magdolna nővérek, a Pokoli lecke vagy a Legyek ura „maradandó élmény” volt.