Az észak királynője (2021) 79% 21★

Mégha a történet részleteiben fikció is, engem minden percével magával ragadott. Régen nem adtam már 10 csillagot egy filmre, úgyhogy nagyon itt volt már az ideje…. én meg még azt hittem, hogy majd félszemmel elnézegetem ezt a filmet, amit bizonyára unni fogok, ehhez képest az első percétől faltam az egészet; sőt a vége előtt 20 perccel leállítottam, hogy én ezt nem nézem tovább, mert nem bírom., inkább megkérdezek valakit, hogy mesélje el mi lett a vége, mert ha nem úgy folytatódik a történet ahogy elképzelem, akkor arra biztos rámennek az idegeim…
… A filmről. Rengeteg skandináv krimit sodor felém az élet és végre felüdülés volt egy történelmi filmet nézni arról a tájegységről, ráadásul egy olyan uralkodónőről, aki nagyon sokat, hanem a legtöbbet tette ezekért az országokért. A film nem az ő felemelkedését mutatja be, nem egy életrajz, hanem életének egy mai napig rejtély övezte periódusát próbálja egyfajta magyarázattal ellátni. Amellett, hogy a színészek kifogástalanul játsszák a szerepüket, és mindenkinek elhittem minden gondolatát, Trine Dyrholmot egyenesen még meg is koronáznám ha tehetném, annyira hiteles Magrete királynő szerepében. És ha a történet mégha részben kitaláció is, annyira életszerű annak kegyetlenségét figyelembe véve, hogy akár még igaz is lehetne. Mindenképp ajánlom.

Ez egy igazi, (fiktív) történelmi film a javából. Szélesvászonra készítették, a beállítások, a kameraképek mind megkövetelik. A jelmezek és díszletek nagyon profin lettek elkészítve. A színészi játék szintén lenyűgözően profi. A zene fájdalmas és illő. A történet pedig erős és sokkoló.

Aki szeretne egy jó történelmi filmet nézni öldöklés, csaták és felesleges toldalékok nélkül, az megtalálta a filmjét. Középkori intrika, trónharc, politika. Nem gyors, nem pörgős, de mégis nagyon izgalmas. A vége pedig kiszámíthatatlan.

És akit tényleg érdekel, az alaposan nézze meg a jeleneteket, mert a díszletek tényleg nagyon sokat adnak a filmhez. Aki nem csak át akar siklani ezen, annak garantált a 2 órás képernyőnézés.

Már év elején láthattam volna ezt a filmet a SCANDIn belül, de nem tudtam összeegyeztetni az életem a vetítések időpontjával, de szerencsére rendes moziforgalomba is került, így végül sikerült megnéznem. A skandináv filmek szerelmeseinek kötelező film, ami a nyelvek kavalkádját illeti. Mondjuk én nem vagyok a skandináv nyelvek szakértője, azt tudom, hogy a „köszönöm” finnül „kiita”, dánul „tak”, így nem tudom megkülönböztetni a norvégot a dántól és a svédtől, illetve az izlandi nyelvtől, de ebben a filmben valószínűleg ilyen nyelvi kakofónia van, mivel a 14-15. századfordulón játszódik, amikor Dánia, Norvégia és Svédország a Kalmár Unióban egyesült. Ennek az uniónak élén áll Margrete, dán királynő, akinek a külső német veszélyen kívül a belső széthúzással is meg kell küzdenie, miközben felbukkan egy férfi, aki azt állítja, hogy a rég halottnak hitt fia.
A film valós történelmi eseményen alapul, a fiú sorsa aztán már kitaláció.

#kinozážitok č. 13 bol zaujímavý škandinávsky príbeh z prelomu 14-15. storočia. Fikcia inšpirovaná skutočnými udalosťami, čiže ako sa podarilo kráľovnej Margaréte I. ovládať naraz krajiny Dánska, Nórska a Švédska, ktoré spojila do Kalmárskej únie a ako vyriešila záhadu okolo svojho syna Olafa. Celkom sa mi páčil tento film. Zaujímavý mix severských jazykov (podľa príbehu usudzujem, že je tam nórčina, dánčina, švédčina), škoda, že som ich nevedela rozoznať. :) (Dobieham resty z tohtoročného Scandi.)