Éjszakai ragadozók (2016) 73% 295★

Egyáltalán nem erre számítottam a trailer után. De nem volt rossz. Élveztem. Sokszor úgy éreztem mintha a film jól gyomron rúgott volna. spoiler A szereplől rendben voltak. Amy gyönyörű volt. Csak miatta néztem meg. A végét viszont vagy értettem vagy nem értettem meg. Nem tudom..több lehetőségre is gondoltam..

Ez akár egy jó film is lehetett volna. Már csak az A Single Man rendező-zeneszerző párosa miatt is. A zene felismerhető volt, de sajnos túlságosan is. Értem ezalatt, hogy egy kicsit belepiszkáltak a korábbi anyagba és kész is az „új” filmzene. Hát…. ami ott működött, az itt, egy tömegeknek készült film alatt már elég erőltetettnek tűnt. A rendezés dettó. Ez inkább krimi/thriller(?) volt, mintsem dráma. Persze megint itt volt Amy Adams, hogy fél óránként ötször idegösszeomlást kapjon (én is rohadtul szeretnék már egy olyan könyvet olvasni, ami ennyire megráz). De ahogy mutatták ezeket a jeleneteket legszívesebben elbújtam volna… ezek a túltolt műdrámázások, ejh. Most komolyan, ez a menő? Meg a szerethetetlen női karakterek? Már bocsánat, de Susan (A.A.) egy szimpla pénzéhes, álszent, látszatra hajtó $@!#% volt. Adams egyébként egyre inkább hajaz Nicole Kidmanre. A kettejük közti különbség csupán annyi, hogy Amy még képes az arcmimikára. Az viszont gáz, hogy a jelenkori és a 20 évvel ezelőtti énje tök egyforma volt. Vagy ez is csak enyhe célzás, hogy úgyis efelé veszi az irányt? Kicsit azért erőlködhetett volna a sminkes. Az is gáz, hogy az anyját egy nála 10 évvel fiatalabb idősebb nő játszotta… A logika teljes hiánya valahogy az egész filmre jellemző volt. (Ha ragaszkodunk a színészek valódi születési évéhez, akkor Susan és Tony Edward gyereke akkor született, amikor az anya 19, az apa 13 éves volt – és ez sajnos a filmben is meglátszott).
Az az igazság, hogy untam az egészet mint a franc. Ahogy vége lett, pattantam fel a helyemről a moziban és húztam ki a teremből, pedig tipikusan az a fajta vagyok, aki körül a takarítóbrigád már söprögetni szokott, mert az utolsó betűig végignézem a stáblistát. Na itt sprinteltem. De ha azt vesszük egyedül a vége „tetszett”. Már arra gondoltam, hogy uramatyámmivoltez, ennél rosszabb már nem is lehet. Erre lett. Na, végre, meglepetés!
A két történetszál közül a könyves legalább tisztességesen meg lett csinálva – bár nem volt több egy átlagos bosszúfilmnél. De a valós történetszál maga volt a tömény unalom. Fölösleges volt betekintést nyerni a ma művészetnek nevezett trágya világába és rohadtul nem érdekelt, hogy Susan mit vinnyog össze hol a jelenkori férje miatt, hol az exférje miatt, hol a munkája miatt, hol az olvasott könyve miatt…
Az öt csillag a könyves résznek jár, amiből négy kizárólag Shannon érdeme, aki legalább csont nélkül hozta az idióta figurát (azért szeretnék már tőle mást is látni egyszer….).

Nem tudok rájönni, miért nem működött számomra az Éjszakai ragadozók. Túl sokra számítottam? Nem tetszett az alapötlet? Nem volt eléggé izgalmas és felkavaró? Nem, e kérdések egyikére sem bólogatnék sokatmondóan, kifejezve nemtetszésemet a film iránt. Mégis, Tom Ford filmje nekem nem volt más, mint egy felejthető thriller, amit csak egy vállrántással és a nem rossz jelzővel tudok illetni. A kiemelendő tulajdonságai a filmnek az érdekes kettős történetvezetés, Edward regényének kezdete – ami alatt rendesen kalapált a szívem – és Aaron Taylor-Johson, valamint a mindig briliáns Michael Shannon játéka. Viszont ezeken kívül minden csak oké. Talán ez a középszerűség okozta a csalódásomat. Na meg a bénácska befejezés.

Nem lett kedvencem ez a film, mégis emlékezetes marad, bizonyos képsorok most is itt vannak a fejemben. Van benne valami zseniális, ahogy bosszút áll a nőn Jake Gyllenhaal figurája, de maga a film viszont kicsit üres, főleg ha Amy Adams merengő-zuhanyzós fejét nézegetjük.
A filmplakáton kicsiben nekem mindig úgy tűnik, mintha Gyllenhaal egy kést fogna.

Nekem tetszett a film. Főleg Amy Adams miatt. Nagyon tetszett az alakítása Susan szerethető karaktere van. Jake Gyllenhaal karakterei is tetszettek, de nem annyira, mint Amy Adams-é. Lenyűgöző volt a film, tetszett a zene, és a többi színész is jó volt. Érdekes történet volt és cseppet sem unalmas végig izgultam az egészet. Még több ilyen jó filmet szeretnék látni, mert ez az volt. :)

Csak erős idegzetűeknek ajánlom a filmet, teljesen jogos a 16-os karika, sőt én lehet, hogy még eggyel emeltem volna. Sok az erőszakos jelent és egyébként is nagyon komor a film hangulata, de ezzel nagyon erős atmoszférát teremt, és végig fenn is tartja. Engem eléggé elkapott, és tetszett a történetvezetése is, az idősíkok közti ugrálás is. Egyedül az utolsó jelenettel nem vagyok kibékülve, de egyrészt ízlések és pofonok, másrészt meg lehet hogy csak az a bajom, hogy túl sok megválaszolatlan kérdést hagyott bennem.

Annyi lehúzó kritikát olvastam a filmről, hogy bevallom, kicsit félve ültem neki. Aztán a nyitó képeken már nagyokat vigyorogtam, és igazából majdnem a végéig lekötött a film, sőt, azt kell mondjam, hogy rég kötött le film ennyire, mint amennyire ennek a háromnegyede. A megírt sztori végére mást vártam, kicsit semmilyen lett nekem, de összességében nem volt ezzel semmi baj.
Jake Gyllenhaal igazán betegen őrült felét először a Nightcrawler-ben láttam, itt is néha ahhoz hasonlóan hozta a figurát, persze kevésbé beteg oknál fogva. Imádom ezt a részét, változatosak az alakításai de ez az oldala igazán brutál.
Amy Adams meglepően nem volt rossz, de az Enchanted óta nekem mindig az elveszett királykisasszony jut róla eszembe. Itt pedig egy kicsit keményebben adta az elveszettet. :-)

Hát ez nagy csalódás volt az itteni és az imdb-s pontozás után.
Van egy belső történetünk, ami egy érzelmileg manipulatív, szimpla erőszak-bosszú történet, ez van párhuzamba állítva a kerettörténettel, ami meg egy értelmiségi, szerelmi nyavajgás egy legalább 16 éves szakítás nyomán. Ez nagyon kevés egy jó filmhez.

Az első pillanattól megvett magának. Gyönyörű látvány, mellkasra ülősen nyomasztó atmoszféra, több síkon futó mocskos történet, ez kell nekem.

Nem lett volna ez rossz, ha nem felejtik el befejezni. Nem csak az utolsó jelenetre gondolok; az egész lóg a levegőben.