Jár a pacsi és a keksz a filmnek. Ízlésesen nyúlt a kultikussá vált alapanyaghoz és szórakoztató volt az állandó visszautalás is. (Én kvázi rádobnám a vígjáték címkét is, irtó jókat nevettem rajta és nem azért, mert szánalmas volt.) Nagyon tudtam értékelni az életképes főszereplőket is, és bár furcsának tűnik, tekintve, hogy egy horror filmről van szó, de voltak nagyon satisfying slasher pillanatai. Szerintem legalábbis volt pár „gyönyörű”, de még éppen nem gusztustalan gyilkolás. Azért a film nem tökéletes; nagyon korántól evidens a gyilkos személye, az indíték szerintem nevetséges, akadnak logikátlanságok és nekem a nosztalgiázás sem hiányzott volna a régi szereplőkkel. De tagadhatatlanul élveztem, jó kis film volt.