Az utolsó fél óra valami egészen eszméletlen. Egyszerre éreztem én is szégyent, keseredettséget, meg szomorúságot. Az egész film csak felvezetés volt az utolsó 30 percre, ami aztán gyönyörűen rázúdít mindent a nézőre.
A Nader és Simin-nél is kiéreztem némi szadizmust Farhadi-nál, de itt ezt gyönyörűen csúcsra járatta és nem olyan barbár módon tette, mint más, szadista hajlamú rendező, hanem a maga higgadtságával, kimérten és intelligensen. Szép.