Bébi úr (Bébi úr 1.) (2017) 75% 432★

Nagyon aranyos volt, nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Most amúgy is csak olvadozok, ha bébiket látok :D Jó lenne ha az enyém is így érkezne 2 hónap múlva :P

Percekig nevettem még az utolsó képkockák után is. Hát ez irtó édes és szórakoztató volt. Mondjuk azt be kell vallani, hogy elég érdekes egy mesefilm. Aranyosan adta át a lényeget, a testvéri szeretetet, a köztük való kapcsolatot. Ó, milyen ismerős.. Biztosan, újranézem majd. A zene pedig változatlanul és csodálatosan gyönyörű.

Aranyos, szórakoztató és humoros mese. Szerintem kicsit mindenki, akinek van fiatalabb testvére, olyan, mint Tim, ezért könnyű volt átérezni a helyzetét. A bébik pedig valóban főnökök a családban. Egy-két dolgot túl idétlennek találtam, de klassz volt, a vége pedig megható.

Sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Jókat nevettem rajta, a végét meg meg is könnyeztem. Cuki volt, na! :D
Nem tudom kinek az ötlete volt a Blackbird Beatles, de áldom érte! *-* És az a rengeteg filmes utalás! Meghaltam. :D
Ezt még akár többször is meg tudnám nézni. Nem most azonnal, de később még előkerülhet. :)

Nem igazán tudtam mire számítsak, de nagyon szórakoztató film volt, egyedi módon mutatta be a testvéri szeretetet.

Hát izéé…Nem tudom mennyi drogot fogyasztottak a készítők, hogy ez a „csoda” megszülessen…
Iszonyat fura, abszurd, groteszk. Nekem nem tetszett, még a kis aranyos pillanataival sem.
Viszont kreatív volt, azért a 4 csillag. De csak fogtam a fejem a film nézése közben, hogy ilyet mégis hoooooooooooogy??
Nem hiszem el, hogy ez a film ugyanattól a gyártótól származik, mint a Shrek vagy az Így neveld a sárkányodat ….
Ha ezt valaki egy kisgyerekkel nézte a moziba…hát minden elismerésem XD
Az Oscartól azért nem féltem annyira…:D

Jó volt, sok fantáziával, a poénok is jól sikerültek, de ennek ellenére egyszer nézősnek találom.
Örömszieszta, legjobb :D

Nagyon sok sebből vérzik ez a sztori, akad benne néhány logikai bukfenc, de ettől függetlenül alapvetően szórakoztató volt.
Bevallom, én csak a szinkron miatt néztem meg, amúgy valószínűleg elég messzire elkerült volna. Ehhez képest – valahol, picit – kellemes csalódást okozott. De csak picit, mert egyébként valami másra számítottam. :D
Ami biztos: ez a film nem gyerekeknek készült. Ez „felnőttmese”, illetve, olyanoknak szól, akik gyerekvállalás előtt állnak, vagy van már [legalább] egy gyerekük.
Erőteljesen központi téma a testvér-kérdés. Ahány ház, annyi szokás, hát, én például egyke vagyok. És jó volt egyedüli gyereknek lenni, nekem (se)nem hiányzott egy tesó. Ha időnként rákérdeztek az emberek, nem-e rossz egyedül lenni, mindig hevesen tiltakoztam. Amikor pedig konkrétan a testvér-témát pedzegették, el szoktam intézni azzal, hogy ha nagyon muszáj, akkor oké, szeretnék testvért, de idősebb legyen, és lehetőleg fiú. :'D :P (Ez nyilván eléggé kivitelezhetetlen kívánság volt, úgyhogy megmaradtam magamnak. :P)
Na, hát én itt is ezt véltem hellyel-közzel, de felfedezni. Főhősünk kiütést kap a testvér gondolatától, amikor pedig kap egyet, hát… akkor is. Viszont – szerintem ez nem spoiler – Bébi úr egy babatestben élő felnőtt, ergo itt megbukik nálam a storyline. Azaz, kaptam egy visszacsatolást magamnak, ha úgy tetszik, megerősítést: a gyerek nem akar testvért, ha pedig végül mégis akar, hát, akkor idősebbet – tőle okosabbat / bölcsebbet. Háháhá… Bébi úr ilyen. Vagyis: spoiler Nem hiteles! Mert nem őt szerette meg, hanem… Ennyit erről. :P
Bébi úr: jaj, hát magyarul elképesztően cuki, de ezt csak saját elfogultságom mondatja, tehát ne tessék készpénznek venni. Nekem bejött. :D Közben pedig arra gondoltam, hogy egy ilyen – közgazdaságtanban is jártas – kisbabát még én is el bírnék fogadni / be mernék vállalni. Hová kell címezni a levelet?… :P
Ami a kutyus-konfliktust illeti: ez is akkora öngól! Hát gondoljunk csak bele: spoiler. De hát most nem? És ez annyira evidens volt, nem is értem, hogy építhették ezt fel rá ilyen komolyan…
Mit is akartam még?… Jaj, igen! Elhangzik egy olyan is, hogy: spoiler Mármint, tudjuk, honnan. Hát… Utópiában nyilván nem, de ha a sanyarú, szomorú valóságot nézzük: dehogyisnem. Oké, tudom, ez egy „mese”, meg minden, de hát mégis. Ha már „felnőttmese”, lehetne egy hangyányit reálisabb is a bölcsességszórogatás.
Az animációval nem tudom, mit kezdjek. Egyrészt nagyon szépen megcsinálták, másrészt meg bizonyos dolgok eszméletlenül rondák lettek. És erre allergiás vagyok az ilyen animációs filmekben, hogy mindig van pár cuki karakter, akiket szépen kidolgoznak, aztán van az összes többi, akikre már sajnálják az időt / energiát.

Szóval, én erre most adtam egy 7-est, és ez köszönhető a fergetesen cuki szinkronnak, meg annak a pár gondolatnak, ami elhangzott benne, és, még én is találtam bennük valami mélységet. :D Ha pedig egyszer véletlenül becsúszna nekem is egy bébi, akkor tényleg ilyen kis agytrösztöt sorsoljon ki nekem a gép, köszike… :P

Nem volt rossz, de annyira jó sem. Az eleje még vicces volt nevettem rajta. De a közepén már kezdtem unni. Aranyos volt meg minden, de nekem nem igazán lett kedvenc. Eleve is féltem tőle milyen lesz, és többször be is aludtam rajta.

Érdekes egy film volt. Az eleje nem annyira tetszett, de amikor már összedolgoztak, akkor sokkal jobb volt.