A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (2013) 73% 169★

Nulla előismerettel kezdtem el nézni, szóval 2 dolog egyből feltűnt: nem amerikai, vígjáték. Nagyon tetszett, hogy belevették Sztálint, Einsteint és a többieket, illetve nem untam egy percig sem.
Párszor még biztos megnézem, aranyos, szerethető film.

Jonas Jonasson azon írók közé tartozik, akiknek vétek megfilmesíteni bármely írását. Erre már a film elején rájöttem. Ha nem olvastam volna a könyvet, valószínűleg nem is kaptam volna kedvet hozzá a látottak alapján.
El nem tudom mondani, hogy mennyire lerontotta az összképet a maszk, ami miatt úgy nézett ki imádott kis dilibogyó Allanünk, mint egy rosszul sikerült arcplasztikai műtét áldozata. Fura volt, na. Örültem volna egy kedves, hús-vér kisöreg színésznek. Inkább.
A könyv több mint bájos, a film viszont így, hogy kénytelenek voltak megnyesni, már nem az igazi…
Sokakkal ellentétben nekem csalódás.

Ez is azon filmek egyike, amire azért figyeltem fel, mert mindenhol ott volt. Na meg azért a címe is elég figyelemfelkeltő. Már akkor úgy éreztem, hogy kéne adni neki egy esélyt a könyvet nem olvastam, és nem is fogom valószínű:D, de elég sokáig tolódott így is. Végül kihívás miatt néztem meg, és jó választás volt. Ugyan voltak részek, amik untattak, vagy nem tetszettek, de összességében nem volt rossz film. A humora megnyert magának, időnként fogtam a fejem, egy-egy megszólaláson. Na meg a cselekmény… Az ember végig azt mondogatja magában, hogy ilyen nincs… De itt most igen, és jól elszórakoztatott. Örülök, hogy végül csak megnéztem. :)

A könyv nagy kedvencem, nagyon örültem, hogy végre a filmet is láthattam. A svéd humorhoz hozzá kellett szokni, de ezt leszámítva egy kellemesen szórakoztató filmet kaptunk. Szépen végigviszi a cselekményt, igaz vannak kihagyások, de jól kitöltötte a két órát így is. Imádom az öregurat :)

A történettel nem volt baj, viszont a megvalósítással igen, mert sokszor untam. Meg lehetett volna ezt jobban is csinálni.

Kellemes film, érdekes cselekménnyel. Szellemes, de nincs tele olyan poénokkal amiktől perceken át hangosan nevetünk. Érdekesek a karakterek, színes a cselekmény. Van itt háború, szerelem, robbantás, nyomozás, üldözés, halál, kémkedés, robbantás, utazás, robbantás, hajsza a pénz után, elefánt, és robbantás. Mondtam már, hogy sok a robbantás?

Ami még nagyon tetszett, az a film zenéje volt. Na és persze a magyar szinkron, ami különösen jóra sikerült.

A könyvet nem olvastam és a közeljövőben nem is fogom. Egyrészt mert nem szeretek olvasni, másrészt mert nekem ez így pont jó volt.
Kedvelem ezt a fajta humort, imádom a véletleneket, mikor össze lehet kapcsolni dolgokat, mikor olyan dolgok történnek, amire csak azt lehet mondani, „ilyen nincs és mégis van”. Szerintem jópofa volt. Igaz lehet az is közrejátszott, hogy mostanában valahol olvastam, nem emlékszem, hogy a filmről vagy a könyvről, de egy elég lehúzós véleményt, úgyhogy félve ültem neki és ehhez képest kellemeset csalódtam.
Az öreg meg gyanús volt, hogy nem a Blöffből van? Hát de. :D
(Amúgy anno A Grand Budapest Hotel-t gondoltam ilyen típusú filmnek, ehhez képest abban jó nagyot csalódtam.)

Bájos film, habár engem végig a Forrest Gumpra emlékeztetett.

Természetesen nem olyan jó, mint a könyv, de bátran ajánlom az abszurd humor kedvelőinek! :)

A könyv alapötlete tetszett, a kidolgozás már kevésbé. Amikor letettem, azt gondoltam milyen jó kis vígjátékot lehetne kihozni belôle. Ès lám, itt a film, de sajnos még a könyvnél is gyengébb.