Ó, testvér, merre visz az utad? (2000) 78% 119★

Ez nekem most olyan felemás élmény volt. Voltak jó pillanatai a filmnek, de ha az egészet egyben nézem, annyira mégsem volt nagy szám. Maga az öltet kiváló, de a megvalósítás valahogy nekem nem jött át. A kevesebb néha több, máskor meg egyszerűen nem éreztem, hogy ezen most nekem mosolyognom kéne…
Szerintem John Turturro a legjobb, de TBN sem volt rossz (noha őt eddig alapvetően ilyesmi szerepekben láttam, vagyis, újat nekem nem adott, amit produkált). George Clooney viszont számomra meglehetősen kilógott a sorból. Állítólag ő itt vicces fiú (komikus karakter), de… Őszintén? Nála éreztem a legkevesebbszer azt, hogy villantana a témában. Sőt, direkt zavart ez az erőltetett jólfésültsége. Jó, tudjuk, itt forgatókönyv szerint kötelező jelleggel adnia kell rá, de akkor is. UTÁLOM a hollywoodi 10* mosolyt egy olyan filmben, ahol szegénység / csóróság, mocsok, meggyötörtség van. Állandóan kizökkentett, ha megláttam…
A zene: valóban kellemes élmény volt, de nekem valahogy erre sem sikerült ráfüggnöm.

A film, amiben George Clooney megmutatja, mekkora komikus tehetség és hogy lehetett volna belőle is Rhett Butler.

Egy igazán remek film a Coen-fivérektől. Már alapból az vicces, hogy az elején kiírják, miszerint Homérosz Odüsszeia című eposza alapján készült, pedig ez inkább egy parafrázis, mintsem valódi adaptáció. De ettől válik igazán érdekessé ez az egész. Tény, hogy több dolog is bekerült az Odüsszeiából (pl. Ulysses, ami Odüsszeusz latin megfelelője, a szirének, a félszemű Big Dan, mint a küklopsz, no meg Homer Stokes, mint az egyik legviccesebb áthallás), de mindez nemcsak a szereplők szintjén, hanem a történet síkján is megjelenik (a rengeteg kaland, próbatétel, Ulysses feleségének kérője van, akárcsak az Odüsszeiában, Pete-ről azt hiszik, hogy állattá változott, akárcsak az eposzban, stb.). Nekem nagyon bejött, hogy Coenék ezt a régi művet, egy nem akármilyen környezetbe helyezték, hanem a világválság sújtotta Mississippi államba, plusz nem egy hőskölteményt hoztak ki az egészből (bár van benne az is), hanem egy derűs, szórakoztató, csavaros történetet. George Clooney nagyszerűen játszik, de az én személyes kedvencem Tim Blake Nelson, néha olyan pofákat vág, hogy az már önmagában egy humorforrás. Ami mellett pedig nem lehet elmenni, az a zene, hiszen nemcsak remek aláfestést ad a cselekménynek, de olykor fontos dramaturgiai jelentéssel is bírnak. Egyszerűen remek filmről van szó, a tökéletes kikapcsolódásra és az önfeledt szórakozásra egyaránt ajánlott az Ó, testvér, merre visz az utad?

Fogalmam sincs, mi akart ez lenni, de sokkal jobbra számítottam, így nekem csalódás volt. :( Helyenként voltak benne jó poénok, de egyébként kissé untam, se füle, se farka, tele töltelék-jelenetekkel, amiknek köze nincs semmihez (oké, hogy Odüsszeia-átirat, és sok mindent tényleg egész kreatívan meg is oldottak benne, de akkor is…). Sok szereplőről azt se tudtam, kicsoda, vagy milyen szerepe van, mert csak úgy feltűntek itt-ott, én meg néztem, hogy ez most ki, és miért kell ide…
Kétségkívül egyedi filmre sikeredett, sajátos hangulattal, mindenesetre fura volt. Egyedül a zenéjére nem lehet panasz, egészen pontosan 1 volt az, ami nagyon megtetszett spoiler, ez: https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…

Nagyon szeretem ezt a filmet, és a zenéje zseniális! :)

Ez számomra nézhetetlen kategória. Unalmas történet, gagyi, erőltetett „humor”, túljátszott szerepek. Egyszer sem tudtam még csak elmosolyodni sem rajta. Nagyon kínos filmélmény volt.

A mai napig imádom ezt a filmet, egyszerűen megunhatatlan. A karakterek, a történet, a humor ó és persze a zene: zseniális! Emlékszem, ezt a filmet látva szerelmesedtem bele titokban Turturro-ba :)

George Clooney számomra élete egyetlen szimpatikus alakítását nyújtja ebben a filmben :)

Remek történetet hoztak össze a Coen testvérek, a hangulat, a zene is kiváló.. Nekem az Odüsszeiával annyira azért nem volt egyértelmű minden összefüggés, de igazán vicces és szórakoztató módon mutatják be a 30-as évek Amerikájának egy kis szeletét.

Ez a film sajnos nagyon nem az én humoromnak szól. Volt azért egy-két jó pillanata, meg ügyes megoldása, a díszletek nagyon jól sikerültek. Utólag viszont már feleslegesnek érzem a rászánt időt, a semmiből tartottunk a semmibe és ez engem nagyon tud zavarni. Érdekes hangulata volt a filmnek, ami nem volt rossz, de nem lesz a kedvencem.