A Moszkító-part (1986) 67% 27★

Ford a komfortzónáján kívül és mégis meglepően jó. Csak a jó ezúttal határozottan nem fekete vagy fehér, hanem rettentő összetett. Már az elején ingadoztam, hogyan is viszonyuljak hozzá, mert főszereplőnk elgondolása alapvetően nem rossz, sőt csábító és elgondolkodtató. De mi van akkor, ha a jó megszállottsággal párosul…
Többször is hatalmasat fordul a világ, vele és benne torzul az apa, és sodor magával mindent és mindenkit.
Helen Mirren szerepéből adódóan eléggé háttérben marad, de a szépségén megdöbbentem. Persze sejthető, hogy aki szépen öregszik, az korábban sem volt csúnya, de én most láttam először fiatalon. :)
A gyerekek közül River Phoenix kapott egy kis teret, hogy beleláthassunk a család gyötrődésébe az anyán túl is. Sajnálom, hogy a többiek kimaradtak. Jadrien Steel éppen csak 1-2 pillanatot mutatott, az ikrek talán meg sem szólaltak.
Mondanivalóját tekintve mindenképpen nézésre ajánlott. Tudomány és vallás szembenállása, a „jó” világ eszméje, fejlődés, civilizáció, értékrend, család, lélek, torzulás: példának néhány random felsorolt összetevő.

Örülök, hogy ez a film a Captain Fantastic után talált rám. Akaratlanul is párhuzamot lehet vonni a kettő között még akkor is, ha nem ugyanarra tart a két történet. Bár itt is az apa volt a „fő felbujtó” mégsem azon volt a hangsúly, hogy hogyan idomítsuk a gyerekeinket, sokkal inkább az, hogyan tegyük jobbá a környezetünket (az már más kérdés, hogy a „jobb” erősen szubjektív). Az elején még bőszen egyetértettem a családfővel, hogy igenis, hagyjuk hátra az elkorcsosító civilizációt és irány a dzsungel, de aztán kicsit visszájára fordultak a dolgok… a legvége már egyenesen sokkoló volt.
Jó volt Harrison Fordot végre valami más szerepkörben is látni. Sajnálom, hogy azóta „egykaptafás” karaktereket osztanak rá… Bevallom, Helen Mirrent először fel se ismertem. Nagyon jól kiegészítette Fordot, bár a karakterének köszönhetően el volt nyomva. Ami pedig a porontyokat illeti, River Phoenix lazán hozta az apját követő, majd kételkedő kiskölköt. Az ikrek elsőfilmesek voltak – gondolom életük nagy kalandja volt a forgatás, utána még egy filmben szerepeltek és roló le.
Nem sokan éltetik ezt a filmet (én sem fogom kedvenccé avatni), de szerintem az üzenetét tekintve nagyon is helyén van.

Ford egyik legjobb szerepe, talán nem véletlenül hivatkozott rá valahol, mint kedvenc filmjére, amiben szerpelt.

Mindenféle érzéseim vannak ezzel a filmmel kapcsolatban. A főszereplő (Harrison Ford) személyisége annyira dominál és uralja az egész filmet, hogy szinte nem is lehet különválasztani tőle, ezért megpróbálom a filmet úgy minősíteni, hogy ne őt minősítsem.
A környezet az gyönyörű, ez nálam már plusz pont. Az eszme viszont sajnos túlságosan szélsőséges. Allie, aki amúgy feltaláló, úgy érzi, hogy akkor tesz jót a családjával és a világgal, ha családostul kiköltöznek a dzsungelbe és ott megpróbálnak egy újabb, értelmes, a természettel szorosan együttélő civilizációt létrehozni. Ez így, ebben a formában még egy elgondolkoztató eszme is lenne, azonban Allie egy kicsit rögeszméssé válik és nézetei, elvei, döntései már olykor súrolják a józan ész határát.
Harrison Ford nekem új arcát mutatta ebben a filmben, a többiek: Helen Mirren, és River Phoenix pedig szerepüknél fogva, nem kaptak akkora lehetőséget, hogy bizonyítsanak.

Elég lehangoló egy film volt, de Ford-ot jó volt egy ilyen szerepben látni és ahol csillogtathatta a tehetségét. Imádtam az ötletességét és a zseni agyát, ahogyan épített és kreált a film első felében. Különleges szerep volt egy bipoláris mérnökzsenit eljátszania. Mirren karaktere valóban el volt nyomva, nem sok teret kapott, Ford mellett aki valóban leuralta az egész filmet.

Érdekesebb lett volna a film, ha jobban kontrasztba kerül a világi, tudományos élet szemben a vallási, agy-mosott léttel. Nem igazán tudom melyiket választottam volna.
A film végével nem teljesen voltam kibékülve, szerintem annyira nem volt szépen bevezetve az utolsó 20 perc.

A Captain Fantastic-al való párhuzam nekem is feltűnt, imádom is azt a filmet, bár az egy racionálisabb történet, és ott megadatik valamiféle vissza-integrálódás a társadalomba. Itt azért kíváncsi lennék, hogy mi lett a családdal.

UI.: Aguirre, Apokalipszis most, Cannibal Holocaust, Moszkító-part, Jumanji, Lost….a dzsungel mindben kitüntetett helyszín, és csak beleőrülni lehet. Kurva dzsungel. :D

Először is… Harrison Fordra alig lehet ráismerni. Annyira durván hozza a megszállottat! Nagyon jó színészi játék! Hihetetlen, hogy hogy megy vele a családja, csoda, hogy nem nyírt ki valakit. A saját családját szektásítja. Itt is látszik, hogy az őrültet a zsenitől csak egy hajszál választja el. A sz@rból is várat épít, aztán minden oda lesz, újrakezdi, újra elveszti és nem csügged, hajtja az őrülete…
Remek mondanivaló… érdemes megnézni.

Ford karrierjének egyik legerősebb alakítását nyújtja a bipoláris, megszállott és őrült feltaláló szerepében. Phoenix itt is megmutatja, hogy már gyerekként karizmatikus tehetség volt. Mirren ezúttal inkább csak statiszta volt, nem mutathatta meg a tehetségét, de hihetetlen hogy smink nélkül nyakig csatakosan is vonzó tud lenni. Bár itt még csak 39 éves volt, de sok színésznő példát vehetne róla, hogyan kell elegánsan venni az idős kort. Ma már elmúlt 70 de még mindig vonzóbb nő millió plasztikai műtét nélkül, mint a legtöbb agyon botoxolt színész társa.
De a filmre visszatérve a jó színészi alakításokon kívül nem sok érdekeset tartalmazott. Közepes kis történet szép helyen.

Az a szörnyű az apában, hogy amilyen zseni, legalább olyan megszállott. Kötélidegek kellenek egy ilyen emberhez.
Az még a nagyon borzasztó, hogy nagyon sok dologban már akkor, lassan 30 éve igaza volt és azóta csak rosszabb lett a helyzet. Mindenképp tanulságos film szerintem, tudom ajánlani mindenkinek.