A misszió (1986) 82% 79★

Csak a szokásos egyházi kavarás, szégyen, amit műveltek. A szabadság, az emberi jogok mit sem számítottak, ha a lóvé és a hatalom többet ígért, és ugye általában mindig így volt. Pár bennszülött jóléte ugyan kit érdekelt. De szerencsére azért egy-két jólelkű akadt köztük is. Lassan csordogáló dráma, ami jól bemutatja a gyarmatosítás lelketlenségét és a kapzsiságot. Jeremy Irons és De Niro alakítása miatt is megérte megnézni.

Nagyon rosszba vagyok a hittérítőkkel, így tartottam a filmtől. Itt is fortyogtam, hogy miért olyan nemes cselekedet egy primitív néptörzs teljes kultúráját kiirtani azáltal, hogy egy keresztet ott lóbálunk előttük. Én ezt sosem fogom megérteni, de lapozzunk.
Annak idején Quinn miatt várólistáztam a filmet spoiler
A De Niro, Irons, Neeson trió lubickolt a szerepében, öröm volt nézni a játékukat. A film témájával viszont nem sikerült megbarátkoznom még menet közben sem, ami pedig a végén volt szintén nem tett jót az érzékeny lelkemnek.
Nehéz film, de ennek ellenére érdemes megnézni – már csak a kiváló színészek miatt is.

Két dolog: tiszta szívemből utálom az egyházat. (Nem, nem a vallást, hanem az egyházat.) Az ember pedig nagyon veszedelmes állatfaj.

Ez a film pedig megrázó és zseniális.

A Misszió már motoszkált egy ideje a fejemben. A Szent Ignác-évről (a rend alapítója 500 éve tért meg), sőt már Ferenc pápáról mint az első jezsuita pápáról is eszembe jutott, és újra felbukkant bennem az a régi kíváncsiság, hogy egyszer jó lenne elolvasni valamit a dél-amerikai jezsuita redukciókról (telepekről). De ennek nem mostanában lesz az ideje. A másik vonal, hogy az írek is kicsit magukénak érzik ezt a filmet, mert Aidan Quinn ír-amerikai állampolgár, Liam Neeson északír, és McAnally meg szín ír, szóval most ez is fontos nekem, és így lehetett, hogy végre szembejött velem a tévében.
Amúgy sosem neveztem volna a kedvencemnek. Nem akartam volna csak úgy újra megnézni, de mindig jó volt belenézni, rágondolni. A történetnek meseszerű hitelessége van. Nem bölcselkednek, nem győzködik egymást végtelenül. Cselekszenek, viszi előre őket a személyes történetük és a világtörténelem, és így nem rontják le az őstermészet mítoszát. Teljesen azonosulok így az Oscar-ítélettel, hogy a forgatókönyv, a szereplők, a rendező mind-mind alárendelődik annak a csodának, amit az operatőr, Chris Menges őriz meg. Ez a fő faktor, amely a többieket is megcsinálja, hitelessé teszi. Nem rosszak a többiek, félreértés ne essék. Jók. Nagyon is jók. De nem tudnám önállóan értelmezni a zsoldos lelki fejlődését, sőt még a diplomáciai küldetést sem. A civilizáció drámája – ha csak kimondom is, irritál. Attól nem lesz idegesítő a téma, a forgatókönyv, ahogy látjuk ezt az egészet. Ettől lett ez nagy és fokozhatatlan film.
És mégsem tudom véletlennek tekinteni, hogy itt a Snitten az első két kedvencelt színészem De Niro és Jeremy Irons volt.

Robert De Niro belopta magát a szívembe teljesen, bár eddig is bírtam. Ez a lelki fejlődés amin átmegy fantasztikus. És milyen jól állt neki a szakáll és a hosszú haj….

Nagyon szomorú történelmi film.
Robert De Niro karaktereének fejlődése nagyon jól végig van vezetve. Mellette Jeremy Irons karaktere a legérdekesebb. Az ő színészi játékuk a legjobb.
A táj és a díszletek nagyon szépek, korhű hangulatot teremtettek. Ezek mellé még Ennio Morricone zenéje telitalálat, bár pár jelenetnél nem igazán tudtam mire vélni a felcsendülő dallamokat.

Jó film Robert De Niro kiváló mint mindig,tetszik és jól játszik a fiatal Liam Neeson.
Történet nem újdonság aki ismeri a történelmet és látott már hasonló bennszülöttes filmeket.Nem tudtam meghatódni rajta.