A kocka (Kocka 1.) (1997) 74% 248★

Hát láttam már ennél jobb horrort is, de azért kicsit izgi volt, de lehetett volna jobb is. Amúgy elég klassz a koncepció, az alapsztori, csakhát a szereplők annyira dinkák, plusz idegesítőek, az agyamra mentek a sikítással a vinnyogással, és a hülye hisztijükkel… Azért nem mindegyik karakter volt abszolút ostoba, Kazan és Leavenbe azért szorult némi ész is. :-D De a többiek… spoiler Kíváncsi lettem volna a kockák mögött lévő emberkére, vagy emberkékre, remélem a következő részekben kiderül, tuti, hogy megnézem, kell a horroros plecsnihez. XD

Az ötlet nagyon tetszett és a megvalósítással sem volt problémám, viszont a szereplők idegesítettek. Egy kamaradrámában pedig nagyrészt a színészi játék viszi el a hátán a filmet. Érdekes, hogy valamiért régebbinek tippeltem a volna. Nem olyan történet, amit szívesen újráznék, mert azt hiszem, ez a sztori csak egyszer izgalmas és érdekes, pluszban hasonló témában van szerintem ennél jobb alkotás is, de mivel nem voltak elvárásaim, nem is csalódtam.

Az a film, ahol végig kussolok, hogy ki ne derüljön, hogy én egy ilyen szituban „fíperc” alatt meghaltam volna. :/

Nem gondoltam volna, hogy ilyen érdekes lesz. Valahogy magával ragadott az egész annak dacára, hogy a szereplőkkel nem tudtam kibékülni,a matekos részek pedig túl bonyolultak voltak.

Az alapötlet nagyon tetszett, én valószínűleg sosem tudtam volna megfejteni a dolgokat, mert sose értettem a matekhoz sajna. A szereplők eléggé idegesítőek voltak, főleg a doktornő és a matematikus, bár utóbbinak legalább agya volt. Kíváncsi vagyok hogyan folytatódhat..

Az ötlet jó, de a színészi játék nem jött be annyira. Főleg az elején, aztán mintha valamennyire belerázódtak volna.
Illetve a történet vége sem tetszett.
Szóval összességében a maga a kocka tetszett, a felépítése, meg a kapcsolódó matematikai dolgok. Csak szívesebben láttam volna más emberekkel, és kicsit más sztorival.

Annyit hallottam már erről a filmről, hogy azt hittem, már láttam. A helyszín, a látványvilág, az alapszituáció és az egész sztori kellően szürreális volt ahhoz, hogy szeressem, és bár az egyik színész nem tetszett, David Hewlett viszont igen (aki nekem mindig Rodney marad a Csillagkapuból).

Elgondolkodtató, mégsem nyert meg. Túl sok a felesleges időpocsékolás.

Mestermunka – az ötlet, és a lélekbe vetített fantazmagória. Megint egy olyan alkotás, amiről vagy szűkszavúan nyilatkozik az ember, vagy hosszasan értekezik róla. Milliószor láttam már, de újra és újra leköt, felnyitogat – néha tép – a letapadt pszichén egy-egy különös gondolat-ablakot, amin mindig más metafora- és szimbólumhalmaz csöpög bele az agyamba.
Igen, ez a film egyrészt egy jó kis kaland, másfelől pedig kemény elmemunka, hogy ha a cselekmény mögé rejtett értelmet is látni akarjuk.

Korábbi 9 pontos értékelésemet be kell látnom, hogy a nosztalgia szülte csupán, és most újra megnézve inkább mérsékeltem az adott pontok számát. A színészi játék borzasztó gyenge ebben a filmben, és erre sajnos nincs mentség. A karakterek klisések, egy-egy tulajdonság köré felhúzottak (mondjuk ebbe belemagyarázhatjuk, hogy direkt így lettek kiválasztva). Viszont amit meg kell vallani, hogy a kocka felépítése még most, húsz évvel később is nagyon korrektül néz ki.

A maga idejében szerintem ha nem is volt forradalmi film, de hozott valami újat ezzel a gondolkodós-ráfilózós-paráztatással, hiszen A kocka gyakorlatilag szinte cselekmény nélkül is ki pszichoterrorban tudja tartani nézőjét erre a másfél órára.