Circle (2015) 70% 65★

Számtalan izgalmas és fontos társadalmi kérdésbe belekapó film. A témák mindegyikét lehetne boncolgatni legalább egy egész estén át, ehelyett jutott rájuk 1-2 perc. A játékszabályok persze nem engedtek többet, egy ilyen szituáció a legkevésbé alkalmas a tárgyalásra. Én viszont jobban szeretem azokat a filmeket, ahol el tudok merülni a mély témákban, ha már feldobja őket a film, mint tovább gondolásra érdemes kérdéseket. Ehelyett végig csak kapkodtam a fejem. Nem kaptam lehetőséget, hogy igazán bevonódjak.
Azt azért megtanultam, hogyan lehet túlélni egy ilyen helyzetben, itt a recept: spoiler

Én még csendesítem az emberbőr alá nyúzott életélményemet, mert ez a film bizony jól szétpergetett. Hogy lehet, hogy egyetlen egy térben, mindenféle kellék nélkül, pár ember ennyire be tud rántani az éterbe? Hogyan? És a mód, az érvek, a szóhasználat, az ideológia, a hétköznapi embernyelv, ó, istenem! Ha most összezárnánk ötven embert a valóságból, ugyanezek hangoznának el a miértre: hogy ki éljen, és ki ne.
Ez egy társadalom-thriller, egy… nem is tudom. Vannak filmek, amik olyan mélyre rágják magukat a lélekben, hogy szinte más dimenzióba hajlít, de aztán felugrik a stáblista, és valami szétpattan, persze darabjaiban bennem marad, de… uh. Maradjunk annyiban, hogy műfajában a legzseniálisabb, amit valaha láttam.

Oké, nem részletez sok mindent (például a csarnok működését) és a befejezés olyan amilyen, de az emberi előítéletekről kiválóan mesél, temérdek szempontból. Szerintem sok ember magára ismerne ebben a filmben.

Szeretem az ilyen fincsi high concept filmeket.
Két percünk van megvitatni és átgondolni nehéz társadalmi, szociálpszichológiai, morál filozófiai és játékelméleti kérdéseket.
Az obligát kérdés: mit tennék én? Természetesen mindenkit beáldoznák, hogy életben maradjak. Kivéve, ha van közöttük egy gyerek. Az teljesen összezavarna. Ott nem tudom, hogy döntenék. Megértenék a gyerekeim, hogy ilyen áron már nem jöhettem haza hozzájuk?

Ha a végét nem rontották volna el ennyire akkor egész jó kis film lett volna, nem volt unalmas végig leköti a figyelmet, csak az az utolsó két perc ne lenne…

jó volt ez! Szeretem az ilyen kamaradrámákat. Sokszor jutott eszembe a Kocka c. film.
Nagyon érdekes az alapszituáció, és azok a folyamatok, ahogy az emberek egymáshoz, magukhoz, a szituációhoz, az élethez és a halálhoz viszonyulnak. És hogy mindezen értékítéletek hogyan változnak meg egyik pillanatról a másikra.
Nekem bejött, nem lankadt az érdeklődésem. Mozgalmasnak ugye nem nagyon lehet nevezni mégis a csoportdinamika hullámzása életben tartja a filmet.
Érdekes, izgalmas ötlet, sok ilyen kéne.

Gyenge, egyszer nézhető. Tény, hogy tartogatott meglepetést a számomra, de a menete… Nem tudtam eldönteni, hogy direkt lett így megoldva (bemutatva azt, mi emberek, mennyire nem törődünk ilyen helyzetben a másikkal, főleg, hogy nagyon se időnk, se lehetőségünk nincs rá), vagy túl sok szereplőt mozgattak, túl kevés ideig és nem tudták emiatt megfelelően kihasználni a történetben rejlő lehetőségeket. Feldobott jó, aktuális vitatémákat a társadalmunkról, de mindegyik szinte rögtön hamvába halt. Ez keserű szájízt okozott. Ismételném viszont, hogy lehet, ez szándékosság volt, és ha reálisan nézzük, akkor teljesen jól működött is, hiszen egy ilyen helyzetben ez lenne valóságos, hogy tényleg nincs ilyen vitákra időnk, csak túl akarunk élni. Sajnos azonban a film élményét ez rontotta, mert ha ezt nézzük, akkor számomra túl valóságos volt. Kicsit bővebb idővel (mármint a filmbeli döntési időre gondolok), kevesebb szereplővel és több lehetőséggel a vélemények, érdekek egyeztetésére jobban működött volna. Szerintem.

Az alapötlet jó és engem az sem zavar különösebben, hogy némileg spoiler a történet: spoiler Oké. És? :D Se füle, se farka a lényegnek, az egész nagyon lapos. Engem nem tudott elgondolkodtatni a gagyi társadalmi kérdésekkel és a húmilyenkegyetlenazember sztori bemutatásával. Egyébként az emberek reakciói és a cselekmény egyaránt irracionális. A valóságban sokkal hisztérikusabb lenne a hagulat és nem hinném, hogy bárki is spoiler Összességében pocsék filmélmény.

Ezt a filmet nem is tudom milyen felindulásból néztem meg.
A lényeg hogy ilyen felépítésű filmet még biztos nem láttam. Izgalmas és újnak számít, legalábbis számomra.
Nem mondom kedvenc filmnek, egyszer nézhetős, de nagyon tetszett!

Az az érdekes ebben a filmben, hogy nem azt kapod, amire számítasz. Sok hasonló történetet láttam/hallottam már, és ezekben az egymástól nagyon különböző embereket ítélték meg. Ki mennyire értékes, hasznos, ki az, aki megérdemli, hogy tovább éljen.
Itt viszont teljesen más a lényeg. Itt tényleg nem fontos, hogy ki vagy, honnan jössz, jó vagy rossz ember vagy, semmi sem számít. Csak az számít, hogy hogyan „játszol”. Minden szavad felhasználható ellened vagy melletted, attól függ. Az emberekről nem sokat tudunk meg, mert túl gyorsan meghalnak. És nem is fontos, hogy sokat tudjunk róluk. A vita a fontos. Az, hogy hogyan próbálnak meg teljesen idegen emberek megoldani egy olyan problémát, ahol nagyban különböznek az érdekeik.
Szerintem ez tökéletesen leképezi a mai társadalmat, ahol többet vitázunk arról, hogy kinek segítsünk, hogyan segítsünk vagy segítsünk-e egyáltalán, minthogy segítenénk. Többet gondolkodunk azon, hogy tegyünk-e valamit, vagy nem kell változtatnunk semmin, minthogy tennénk valamit. Az emberek utcára mennek azért, hogy megmondják, hogy mit kellene csinálni, ahelyett, hogy megcsinálnák. Mindenki jobban tudja, hogy mire kéne figyelni, ezért nem tudunk EGYÜTT figyelni, koncentrálni semmire.
A film tanulsága szerintem az, hogy ha az érdekek különböznek, az emberek nem képesek együttműködni. Ami elég hosszú filozófiai gondolatot indít el a fejemben, amit itt most nem fejtek ki. Lehet, hogy írok róla egy könyvet. :D

(Ui.: Egyébként ez egy kicsit hasonlít a kedvenc témámra: a háborúra. Ott sincs időd megkérdezni az ellenséget, hogy van-e családja, mi a foglalkozása, stb. Csak azt tudod, hogy meg kell ölnöd, különben te húzod a rövidebbet. Az erősebb, gyorsabb nyer. És nincs jó, és nincs rossz. Ámen.)