Circle (2015) 70% 67★

Számtalan izgalmas és fontos társadalmi kérdésbe belekapó film. A témák mindegyikét lehetne boncolgatni legalább egy egész estén át, ehelyett jutott rájuk 1-2 perc. A játékszabályok persze nem engedtek többet, egy ilyen szituáció a legkevésbé alkalmas a tárgyalásra. Én viszont jobban szeretem azokat a filmeket, ahol el tudok merülni a mély témákban, ha már feldobja őket a film, mint tovább gondolásra érdemes kérdéseket. Ehelyett végig csak kapkodtam a fejem. Nem kaptam lehetőséget, hogy igazán bevonódjak.
Azt azért megtanultam, hogyan lehet túlélni egy ilyen helyzetben, itt a recept: spoiler

Ez egy nagyon érdekes film volt.
Kimondottan ötletes. Minimalista eszközökkel dolgozik, de végig remekül fenn tudja tartani a feszültséget.

Kár, hogy túl rejtélyes maradt a vége – kicsit több magyarázatot elviseltem volna.

Én még csendesítem az emberbőr alá nyúzott életélményemet, mert ez a film bizony jól szétpergetett. Hogy lehet, hogy egyetlen egy térben, mindenféle kellék nélkül, pár ember ennyire be tud rántani az éterbe? Hogyan? És a mód, az érvek, a szóhasználat, az ideológia, a hétköznapi embernyelv, ó, istenem! Ha most összezárnánk ötven embert a valóságból, ugyanezek hangoznának el a miértre: hogy ki éljen, és ki ne.
Ez egy társadalom-thriller, egy… nem is tudom. Vannak filmek, amik olyan mélyre rágják magukat a lélekben, hogy szinte más dimenzióba hajlít, de aztán felugrik a stáblista, és valami szétpattan, persze darabjaiban bennem marad, de… uh. Maradjunk annyiban, hogy műfajában a legzseniálisabb, amit valaha láttam.

Oké, nem részletez sok mindent (például a csarnok működését) és a befejezés olyan amilyen, de az emberi előítéletekről kiválóan mesél, temérdek szempontból. Szerintem sok ember magára ismerne ebben a filmben.

Szeretem az ilyen fincsi high concept filmeket.
Két percünk van megvitatni és átgondolni nehéz társadalmi, szociálpszichológiai, morál filozófiai és játékelméleti kérdéseket.
Az obligát kérdés: mit tennék én? Természetesen mindenkit beáldoznák, hogy életben maradjak. Kivéve, ha van közöttük egy gyerek. Az teljesen összezavarna. Ott nem tudom, hogy döntenék. Megértenék a gyerekeim, hogy ilyen áron már nem jöhettem haza hozzájuk?

Ha a végét nem rontották volna el ennyire akkor egész jó kis film lett volna, nem volt unalmas végig leköti a figyelmet, csak az az utolsó két perc ne lenne…

jó volt ez! Szeretem az ilyen kamaradrámákat. Sokszor jutott eszembe a Kocka c. film.
Nagyon érdekes az alapszituáció, és azok a folyamatok, ahogy az emberek egymáshoz, magukhoz, a szituációhoz, az élethez és a halálhoz viszonyulnak. És hogy mindezen értékítéletek hogyan változnak meg egyik pillanatról a másikra.
Nekem bejött, nem lankadt az érdeklődésem. Mozgalmasnak ugye nem nagyon lehet nevezni mégis a csoportdinamika hullámzása életben tartja a filmet.
Érdekes, izgalmas ötlet, sok ilyen kéne.

Gyenge, egyszer nézhető. Tény, hogy tartogatott meglepetést a számomra, de a menete… Nem tudtam eldönteni, hogy direkt lett így megoldva (bemutatva azt, mi emberek, mennyire nem törődünk ilyen helyzetben a másikkal, főleg, hogy nagyon se időnk, se lehetőségünk nincs rá), vagy túl sok szereplőt mozgattak, túl kevés ideig és nem tudták emiatt megfelelően kihasználni a történetben rejlő lehetőségeket. Feldobott jó, aktuális vitatémákat a társadalmunkról, de mindegyik szinte rögtön hamvába halt. Ez keserű szájízt okozott. Ismételném viszont, hogy lehet, ez szándékosság volt, és ha reálisan nézzük, akkor teljesen jól működött is, hiszen egy ilyen helyzetben ez lenne valóságos, hogy tényleg nincs ilyen vitákra időnk, csak túl akarunk élni. Sajnos azonban a film élményét ez rontotta, mert ha ezt nézzük, akkor számomra túl valóságos volt. Kicsit bővebb idővel (mármint a filmbeli döntési időre gondolok), kevesebb szereplővel és több lehetőséggel a vélemények, érdekek egyeztetésére jobban működött volna. Szerintem.

Az alapötlet jó és engem az sem zavar különösebben, hogy némileg spoiler a történet: spoiler Oké. És? :D Se füle, se farka a lényegnek, az egész nagyon lapos. Engem nem tudott elgondolkodtatni a gagyi társadalmi kérdésekkel és a húmilyenkegyetlenazember sztori bemutatásával. Egyébként az emberek reakciói és a cselekmény egyaránt irracionális. A valóságban sokkal hisztérikusabb lenne a hagulat és nem hinném, hogy bárki is spoiler Összességében pocsék filmélmény.

Ezt a filmet nem is tudom milyen felindulásból néztem meg.
A lényeg hogy ilyen felépítésű filmet még biztos nem láttam. Izgalmas és újnak számít, legalábbis számomra.
Nem mondom kedvenc filmnek, egyszer nézhetős, de nagyon tetszett!