A Keresztapa 3 (A Keresztapa 3.) (1990) 77% 204★

Biztos, hogy kellett ez…?
Mondjuk, ha minden film legalább ilyen lenne, aminél ez a kérdés feltehető, akkor nem lenne gond :))

Most lehet sokan nem fognak velem egyetérteni, de nekem ez volt a legjobb rész.
Persze a legjobb hangulata az első résznek van, valahogy az az igazi Keresztapa, de a 3. rész nálam egy szomorú, de lezárt történetet adott. Az összes közül ez érdekelt a legjobban.

Örültem, hogy Michael úgymond visszatért a régi önmagához, és borzasztóan sajnáltam is. Természetesen én nem követtem el semmi hasonlót, de mégis teljesen meg tudtam érteni.
Egyébként baromi érdekes volt látni, hogy a 2. részben jobban lehet tőle félni, mint az apjától. Erre itt egy lélekben elfáradt és reményt vesztett embert kapunk. Az ő élete sok ponton elcsesződött. Vagy ahogy ő mondta: meg van írva a sorsa.

Nem egészen értem, hogy miért így kellett ezt befejezni.
Most sem igazán tudtam mit kezdeni Michaellal, valahogy az egész film alatt zavart a karaktere. Mintha Pacino sem akarta volna megcsinálni, most sokkal kevesebbet adott bele, mint az előzőben.
A történet sem nyűgözött le, az első kettő valahogy jobban meg volt írva.

Ha választani kellene, akkor ezt jelölném meg kedvencnek a trilógiából, nagyon érdekes volt, ahogy Michael élete vége felé felismeri a hibáit, még ha nem is tud változtatni a megtörtént dolgokon. Andy Garcia hozott egy kis új lendületet, ami jót tett már a sztorinak. Igaz így sem lett a film annyira „gengszteres” és akciódús, mint az első két rész, de lehet épp ezért élveztem ennyire.

Nagyon sok lehetőség volt ebben a történetben, amivel sajnos nem sikerült élni vele. Mintha mindenki egy belefáradt volna az elmúlt évekbe és megöregedett volna.

Az első két részben nagyon szerettem, a kiszámíthatatlan, feszes történetet. Ezzel szemben itt kapunk egy nagyon is kiszámíthatót. Az első részben a család és üzlet (ami törvénytelen) kapcsolata, a másodikban a politika és az üzlet (ami törvénytelen) kapcsolata, ebben pedig az egyház és az üzlet (ami törvénytelen) a téma. Nyilván létező témakörről beszélünk, mégis sok helyen nagyon erőltetettnek tűnt az egész. Mintha Coppola is kicsit meg öregedett volna, a filmszerűség sokkal kevésbé jellemző, inkább szájbarágja a történetet, ami azért nem annyira izgalmas. Rengeteg a kínos párbeszéd és erőltetett jelent. Mintha nem ugyanaz a rendező volna. Olyan (központinak szánt) jelenetek válnak nevetségessé, mint Michael gyónása, vagy a hatalomátadás (amit eleve elképzelhetetlennek tartok, hogy egy Michael kariberű bűnöző átadja a hatalmát egy ilyen kis jött ment suhancnak, aki az első akciójánál el is bukik). Az olyan jelenetek, mint ami az Opera lépcsőjén történik, a nemet ordító Al Pacinoval, a lassításokkal, a dramatikus zenével, na ez elképzelhetetlen lett volna az első két részben…

És hát ebben a történetben a színészek sem találják igazán a helyüket. Bár az olyan párbeszédekkel, amik Michael és Kay között zajlanak ("Én mindig szerettelek" stb), szerintem nagyon kevés színész tud mit kezdeni (ők sem). A legjobban Michael Corleone (sajnos nem találok jobb szót) kiherélése fájt. Ez a sír- rívó, jaj ki akarok szállni, becsületes akarok lenni, de nem hagynak, ez nem az a Michael, akit én az első két részben megismertem. Néha már úgy voltam vele, hogy legszívesebben rákiabáltam volna (Don Corleonét idézve, az első részből): „Viselkedj férfi módra! Ez a Hollywood belőled is buzit csinált” Én egy kegyetlen, kőszívű idős Corleonét vártam, és ezt kaptam helyette…

Lehet, hogy (mivel csupa rosszat írtam), úgy tűnik,hogy egy pocsék filmről van szó, de ez nem igaz. Számomra nézhető. Viszont az első két rész nagyságának a közelében sincs és egy kicsit fájt is, mert ahogy írtam, volt benne lehetőség.

Ez a rész tetszett a legkevésbé a három közül, de tagadhatatlan, hogy enélkül nem kerek a történet. A Keresztapa az egyik legjobb gengszterfilm, amit eddig csináltak és még jó darabig így is lesz. Nem véletlenül hívják ezt a fajta film készítést filmművészetnek! A Keresztapa az a trilógia, amit időről időre mindig újranézek, mert bár nagyon hosszú mind a 3 rész, mégis leköt egy egész estén át. :) A zene és a színészek, pedig még mindig lenyűgöznek és teljesen odavagyok Al Pacino fiatalkori énjéért. :)

A három rész közül ez a leggyengébb (nem mintha a többi sokkal jobb lenne)…

Ez már sajnos kicsit az „ezt nem kellett volna” kategóriába csúszott. Persze jellemző a szériára, hogy még a leggyengébb része is veri a gengszterfilmek 99%-át. Ezzel együtt is sajnos azt kell mondjuk, azon kívül, hogy ezzel ért körbe a széria (hisz az egész a kis Corleone hatalomátvételével kezdődött, és az ő visszavonulásával ért véget) és itt hangzik el az egyik legjellemzőbb Keresztapa mondat, nem igazán volt valós ok megcsinálni ezt a filmet. A színvonala messze elmaradt az elődeitől, és igazán semmi újat nem tett hozzá a sagához. Ettől függetlenül is megéri megnézni, hisz önmagában nézve nem rossz film, de sajnos óhatatlanul is az első kettőhöz hasonlítgatjuk, ebből pedig nem jöhet ki jól.

Nekem a második a kedvencem.
A harmadik résznél már lehet érezni, hogy ez egy közel húsz év után összejött stáb. Nem mondom, hogy ebben nincs izgalom, de ez már nem olyan eredeti maffia film. Mai szemmel el tudnék képzelni egy újabb filmet esetleg egy sorozatot. Bár lehet, hogy csak elb..

Szeretem, de már nem a kedvenc filmem.
Bár nem tudom eldönteni, hogy magát a filmet érzem gyengébbnek, vagy egyszerűen maga a története nyomasztóbb annyival, hogy nem szeretem annyira nézni.
A ’90es éves nem tett jót a maffiának… se így, se úgy.