Erről szól most a Snitt
- Mindenféle jószágok!
- Filmszerű (zenei) videoklipek
- Mozis események
- Egy-kép-kocka játék
- Filmzenék
- Intrók/Openingek
- Könyv a filmben
- Film a filmben
- Musicalek
- In Memoriam
- Snittelők, segítsetek!
- Mint két tojás, avagy sztár hasonmások
- Filmes Idézetek Játék
- Happy Bday! – Szülinapos kedvencek
- Melyik az a film?
- Filmes képek
- Beszélgetések
- Blu-ray / 4K Blu-ray
- Premierre várva
- Donghua
Mozipremierek
Webpremierek
Random kedvcsináló
Nagyon erős film, így csak akkor ajánlom, ha a lelked képes befogadni egy adag lesújtó érzelmet. Kevés nagyobb tragédia fordul elő az ember életében, mint egy családtag elvesztése, azonban úgy hallottam, hogy a saját gyermek halála fáj a legjobban. Ez pedig visszaköszön ebben a filmben. Az a sok elvesztett lehetőség, az igazságtalanság, a visszafordíthatatlan, fájó elmúlás. Néha felráztam volna Ethant, hogy térjen már észhez, ugyanakkor tudtam, hogy a helyében sokan tennének így. A film vége volt a legmegdöbbentőbb… Nem volt eddig elég lehangoló és szomorú a film? Dobj rá még egy lapáttal!
A színészek bámulatosak voltak, Joaquin, Jennifer és Mark is hozták a színvonalat, hitelesen adták vissza a reményvesztett szülői párt, valamint a bűntudat által felemésztett elkövetőt. És az azért már durva, mikor az elkövetőt ugyanannyira sajnálod, mint a szülőket…