A csodaszer (1995) 84% 34★

Azt hiszem már 2szer láttam ezt a filmet, de meg is érdemli ezt. A két gyerek barátsága annyira szépen, ízlésesen,őszintén van ábrázolva, hogy arra késztet, hogy több ilyen témájú filmet keressek és nézzek meg. Megható, megkapó és felejthetetlen élményt nyújtott.

Brad Renfro emlékfilmezés 1.
Mivel a legelső filmjét még gyerekként láttam, így a második legkorábbit vettem elő kezdésként.
Nem tudtam mire számítsak, nem olvastam a történetet, bár az spoiler szót így sem tudta kikerülni a szemem de a borító sejttette, hogy ez az a fajta gyerekbarátság, amit a 80-as, 90-es években valahogy nagyon jól tudtak filmre vinni.
Az elején bevallom azért voltak kétségeim, néhány dialógus kicsit fura volt és úgy tűnt, mintha Benedikty Marcellnek (aki egyébként gyakorlott szinkronos) is bele kellett volna rázódnia.
Aztán valahol a spoiler jelenetnél szépen kezdett feloldódni ez a fajta merevség és már nem a külsőségek foglalkoztattak, hanem kizárólag ez a két gyerek.
Renfro engem annak idején Az ügyfélben lenyűgözött, Mazello meg a Jurassic Parkos idegesíTIM-jeként maradt meg emlékezetemben. Brad most itt is hozta a formáját, nem csalódtam benne, Mazelloban viszont igen – csak kellemesen. Kibújt Tim bőréből és egy nagyon szerethető Dextert kaptam tőle. A két fiú barátságának szövődését, a kalandjaikat élmény volt végigkísérni. A Mississippi és a spoiler Tomot és Huckot juttatta eszembe. Ahogy sodródtak az árral, én is sodródtam velük.
És aztán ahogy közeledett a vége, győzködtem magam, hogy spoiler. Csak az a bökkenő, hogy anya vagyok. És akarva akaratlanul is elképzelem ilyenkor, hogy mi történne, ha az enyémek…na itt spoiler.
És igen, van kultfilm, a Philadelphia, frissen fájó film az Igaz szívvel (2014) és itt van ez, ami szerintem legalább olyan jelentőségű, mint az előzőek. Látszólag ifjúsági film, de emellett a gyerekek nyelvére fordít egy nagyon komoly témát.
És muszáj szólnom még néhány szót Annabella Sciorra-ról. Engem már Robin Williams mellett is meggyőzött, de itt újra bebizonyította a számomra, hogy érdemes keresnem a filmjeit.

Gyerekkoromban sokszor láttam ezt a filmet, mert HBO többször is leadta, én meg kb. minden alkalommal megnéztem. Akkor könnyű volt a szereplőkkel azonosulni, mert annyi idősek voltak, mint én, na meg Brad Renfro akkor nagy gyereksztár volt, legalábbis az én szememben. Szinte még most sem akarom elhinni, hogy már nem él. :(
A film egy ifjúsági köntösbe bújtatott komoly dráma, ami azért jó, hogy ilyen köntöst kapott, mert úgy gondolom, hogy nagyon pozitív üzenetet közvetít az ifjúság számára.

Ó azok a kilencvenes évek filmjei!!!!Véletlenül kezdtem el nézni, majd felismertem Brad Renfro-t, (jéeee az Ügyfélből a srác), majd a döbbenet,hogy már meg halt…
Ez a film eszembe juttatta a sok sok filmet amin felnőttem,amiknek még volt mondanivalója és nem a 3D volt a lényeg és -vagy a világ megmentése(na jó Armageddon kivétel).

Ez a film pont olyan, amilyennek kinéz. 90-es évek nosztalgia, serdülő fiúk barátsága, egyikük halálos beteg, ezek után nagyjából kitalálható vajon mi lesz a vége. Aranyos film, semmi extra, viszont tényleg megható szép mondanivalóval és a gyerekek is nagyon ügyesek. Van benne néhány egészen bájos jelenet spoiler, érdemes megnézni, de azért jobban tetszett volna, ha az utolsó 10 percben a monitorom nem ázik csurig a rózsaszín nyáltól.

Emlékszem egy esős őszi délutánon láttam az M1-en kb. 12-13 évesen. Lekötött. Megrázott. Azóta még egyszer-kétszer leadták az AIDS világnapján, ismételten megnéztem, ismételten megrázott. Azon kevés filmek egyike melyek nyomot hagynak az emberben. 90es évek, tinédzser korszak, VHS, ma már ezek elképzelhetetlen dolgok…