Süssünk, főzzünk, filmezzünk! zóna

Hawaii csirke

Hawaii, vagyis ananászos… De hé, mint minden Disney, ez is elég sztereotipikus (de attól még nagyon jó), szóval szerintem beleférek.

Hozzávalók:
fél csirkemell
két karika ananász
sajt (én diós füstöltet használtam)
olaj
só, bors ízlés szerint
rizs (köretnek)

Elkészítés:
A csirkemellet szeletekre vágjuk, sózzuk, borsozzuk (tőlem még leheletnyi oregánót is kapott a pipi), majd kevés olajon mindkét oldalát serpenyőben átpirítjuk. A csirkemell-szeleteket kivajazott/kiolajozott tepsibe helyezzük, ráteszünk egy-egy karika ananászt és egy-egy szelet sajtot. 12-15 perc alatt 180 fokon, előmelegített sütőben készre sütjük.
Vele párhuzamosan rizst főzünk köretnek.

Ez egy olyan recept, hogy körülbelül egy dolgot lehet elrontani benne, és azt persze el is rontottam: az ananászt tettem legfelülre, holott annak kellett volna a csirke és a sajt közé kerülnie. Nem baj, azért így is jó lett.

Hogy mit csináljunk a maradék ananásszal?, tettem fel a kérdést magamnak. Nos, vettem egy gyümölcstorta alappiskótát (de csak akkor szabad ilyet, ha ötkor jut eszedbe és hatra vársz vendéget, mert egyébként meg kell sütni becsületesen a piskótát!!! rossz Bogas), 25 dkg túrót, 2 dl tejszínt, majd a tejszínt habbá vertem (kicsit elkényelmesített a robotgép, de végül én győztem), összekevertem az összetört túróval, egy vaníliás cukorral és még ízlés szerinti cukorral. Ja, és három evőkanál kókuszreszelékkel! Csepegtettem bele pici citrom levét. (A lé volt pici, nem a citrom.) A piskótát kicsit meglocsoltam ananászlével, egy kanál került a túrókrémbe is, és aztán a jó alaposan összekevert krémet rásimogattam a piskótára. Ráhalmoztam az ananászkarikákat, és a süti most várja, hogy megérkezzen @Keikorca filmnézőbe.

Borscs – orosz cékla leves

Mindig nagyon vártam, hogy ehessek ilyen levest, főleg mivel kamaszkorom egyik kedvenc filmjének elején a főszereplő beszél róla. Aztán tavaly eljutottam Moszkvába, ahol kétszer is volt alkalmam megkóstolni. Frenetikus volt, így most megpróbáltam itthon is elkészíteni.

Hozzávalók:
300 g marhalábszár
400 g cékla
300 g fehérkáposzta
1 kis fej hagyma
50 g paradicsompüré
50 g vaj vagy olaj
30 g liszt
20 g cukor
2 dl tejföl
1 babérlevél
só
bors
kevés citromlé

Elkészítés:
A husit megmossuk és 2 liter vízben feltesszük főni. (Készüljünk rá, hogy legalább 2 órán át kell puhulnia, szóval közben el tudjuk készíteni a többi részét.) A vízbe teszünk 5-6 szem borsot és egy nagyobb babérlevelet, valamint sót. Lassú, gyöngyöző forralással kell puhára főzni.
Míg fő a hús, megpucoljuk, megmossuk a céklát és vékony csíkokra vágjuk. A fele mennyiségű zsiradékra (én 25 g vajjal csináltam) rádobjuk, majd hozzáadjuk a cukrot, a paradicsompürét és egy kevés citromot. Néhány percig együtt kell pirítani, majd lefedni és a saját levében puhára párolni. Azért érdemes néha ellenőrizni, én kétszer adtam hozzá egy pici vizet.
Miközben fő a hús, párolódik a cékla, apróra vágjuk a hagymát és a káposztát. Ha ez megvan, meg kell várnunk míg megfő a hús, ugyanis annak a levére lesz szükség a következő részhez. Ha megpuhult a marhánk, a maradék 25 g vajon üvegesre pároljuk először a hagymát, majd hozzáadjuk a káposztát.. Ezt érdemes legalább akkora fazékban csinálni, mint amiben a marha fő. Ezt követően átmerjük a húslevet a káposztára. Sózzuk, borsozzuk és lassú tűzön puhára főzzük a káposztát, végül hozzáadjuk a puhára párolódott céklát a levével együtt.
A tejfölt egy kisebb tálban simára leverjük a liszttel és behabarjuk a forrásban lévő levest. Ha kell még sózzuk, borsozzuk és szépen összeforraljuk. Közben vékony szeletekre vágjuk a marhahúst és hozzáadjuk a leveshez. A tökéletes élményhez kell, hogy forrón tálaljuk és tegyünk még egy kis tejfölt is a tetejére. Akár egy kis petrezselyemmel díszítve. Az oroszok is így csinálják. :-)

Tény, hogy kicsit macerás, de néha-néha abszolút megéri. Nagyon finom lett! Nyáron szerintem ki fogom próbálni hús nélkül is. :-)

Túrógombóc

Majdnem elfelejtkeztem A hóember ihlette túrógombócaimról!

Hozzávalók a gombócokhoz:
50 dkg túró
2 tojás
2 dl búzadara

A maszathoz:
tejföl
cukor
(mindkettő ízlés szerint, attól függően, mennyi tejföllel és milyen édesen szereted)

Elkészítés:
A túrót villával összetörjük, hozzáadjuk az enyhén felvert tojásokat és a darát, majd jól összedolgozzuk az egészet. Alufóliával letakarva legalább 4-5 órát (lehetőleg egy napot vagy egy éjszakát) pihentetjük a hűtőben, hogy a gríz megpuhuljon és magába szívja a nedvességet.
Ha eleget állt, az előkészített masszából nagyjából egyforma gombócokat formázunk, és lobogó, enyhén sós vízben megfőzzük őket. Ha a gombócok feljöttek a víz felszínére (körülbelül tíz perc), leszűrjük, és már mehet is a forró gombócokra a hideg, édes tejföl.

Az igazán elvetemültek formázhatnak kisebb és nagyobb méretű gombócokat (de akkor több körben kell főzni őket!), és aztán lehet hóembert építeni a tányéron.
Vannak, akik morzsával fogyasztják (nálunk az csak a szilvásgombóc), de attól elveszti a havas jellegét, és vannak, akik eperszósszal – na, az viszont igazán belepasszolna a skandináv krimik véres világába.

Almás muffin

@Keikorca hatására eléggé belehúztam a Once Upon a Time első évadába, ahol a középpontban Hófehérke meséje áll, úgyhogy elég gyakran kerülnek elő almák, amelyeknek úgy csillog a héjuk, mintha legalább viaszból lennének, ami egy filmforgatáson (ahol borotvahabot használnak tejszínhab helyett, mert tovább marad szép) nem teljesen kizárható… De azt hiszem, elkalandoztam. A lényeg, hogy az alma megkerülhetetlen, és mivel az almás pitét már a legelején elsütöttük, most inkább egy adag almás muffinnal próbálkoztam.

Hozzávalók:
3 alma
6 dkg vaj
23 dkg liszt
1 csomag vaníliáscukor
3 evőkanál cukor
1,5 csomag sütőpor
2 dl tej
fahéj (sok. vagy ízlés szerint)
1 tojás
1 csipet só

Elkészítés:
Az almákat meghámozzuk, lereszeljük.
A vajat a tojással és a cukorral kikeverjük, hozzáadjuk a sütőport, lisztet, almát, csipet sót. A tejjel simára keverjük a masszát. Fahéjjal ízlés szerint fűszerezzük.
Muffinformákba adagoljuk a tésztát, és előmelegített sütőben 180 °C-on kb. 15-20 perc alatt megsütjük. Nekem 24 darab lett ebből a mennyiségből, és kicsikét sápadtra, de finom puhára sültek.

A kész muffinokat aztán a munkahelyem „éhező” dolgozóinak ajánlottam fel.
Szobatársam: Almásabb, mint számítottam!
Hát így.

L'ECSÓ AVAGY RATATOUILLE

Ez abszolút adta magát, mivel még a plecsninek is sikerült a cuki kis patkánykát választanom. A filmet is szeretem, de szinte kész csoda, még a ratatouille is jól sikerült! Bár lábas problémáim most is akadtak…hmm-hmm.

Szóval ez a mediterrán vagy francia lecsó padlizsánból és más zöldségekből készülő egytálétel, főként Provance-ban készítik előszeretettel. A receptet pedig egy Francia ízek című kis könyvből vettem.

Hozzávalók:
2 nagyobb padlizsán (50 dkg)
2 közepes mérető (vagy 3 kisebb) cukkini
2 közepes méretű érett paradicsom
(nem tudom mások hogy vannak vele de én utálom ezeket a meghatározásokat, tök relatív, hogy mi a közepes…na mindegy)
1 nagy fej vöröshagyma (bevallom, én csak egy felet használtam, mert rengetegnek tűnt az egész fej) apróra vágva
2 gerezd zúzott fokhagyma
5 dkg reszelt parmezán (ez lesz a bevásárló lista legdrágább tagja, de gondolom, ezt a gyakorlott főzők sejtik, és nem dobnak egy hátast a sajtpult előtt, mikor meglátják az árát, szóval csak előre szólók a balesetek elkerülése végett)
2 evőkanál vörösborecet
0,6 dl félszáraz vagy száraz fehérbor (na, itt kezd izgi lenni a dolog!)
1,3 dl olívaolaj
1 teáskanál cukor
ízlést szerint őrölt bors (ezt nem is kommentálom…)
1 teáskanál só

Elkészítés:
1. a padlizsánt megmossuk, majd 1 cm-s karikákra vágjuk és egy edénybe alaposan besózva minimum 30 percig állni hagyjuk. Ez nagyon fontos, így fog távozni a padlizsánból a keserű lé. Szóval miután elütöttük valami abszolút haszontalan időtöltéssel a 30 percet, alaposan mossuk le újból a karikákat, majd itassuk le róla a vizet. Az univerzális papír kéztörlő épp megteszi. A cukkinit is felszeleteljük (a könyv szerint 5 mm-es szeletekre).
2. Vegyünk elő egy giga lábost!!! Ha ilyened nincs, erősen küzdeni fogsz. Kis olívaolajon pirítsuk meg benne a hagymát, eztán adjuk hozzá a fokhagymát, majd zuttyintsuk bele a halom padlizsán és cukkini szeleteket és pirítsuk őket aranyszínűre (valójában löttyedt barnásak lesznek, csak ez kevésbé hangzik szépen).
3. Na, ez az a pont, ahol én elszúrtam (mindig olvassuk el előre a receptet, hahah!). Szóval tegyük át egy nagyobb(!!!) lábosba a padlizsánt és a cukkinit. Tehát értelmezsem szerint több opció van. Vagy van egy giga lábosunk és akkor nem kell sehová semmit pakolni, vagy van egy közepes méretű, amibe ember legyen a talpán aki átforgatja az összes cukkinit és padlizsánt, szóval utobbi esetben lehet egyszerűbb egy külön serpenyőben kisebb adagokban pirítani a hozzávalókat. Ezt mindenkinek a józan ítélőképességére és karizmai állapotára bízom. No de a lényeg, hogy a nagyobb lábosba hozzáadjuk a cukrot, sót, borsot és borecetet. Összekeverjük. Majd jöhet hozzá a lehámozott és felaprított paradicsom meg a borocska. Ezt követően 30 percig lefedve közepes lángon főzzük. Néha keverjük át, nagyon szépen össze fog esni, illetve érni az egész.
4. Parmezánnal hintve tálaljuk.

Én csináltam hozzá pirított bagettet is, kis vajjal isteni volt. 4 adag lett belőle. :-) (Egyszer talán képet is fel tudok majd rakni.)

Egy adag sült zeller a Pitch Blackhez :D
Recept:
https://www.facebook.com/NoSalty/videos/10155540909198462/

Krumpli (szósszal) :)

(Bocs a pocsék képért.)
Szóval ez úgy készült, hogy megnéztük a Túl a kerítésent, és volt benne egy rémesen fülbemászó dalocska a krumplipüréről: https://www.youtube.com/watch…
És eszembe jutott, hogy hé, itt ez a kihívás, és olyan rég nem ettünk már krumplipürét, és akkor kivettük a kacsát este a fagyóból, és mivel @Bence-nek felmondta a szolgálatot a dereka, én sütöttem és főztem, @Lali pedig szórakoztatta a piciket.
A dalban krumpli és szósz szerepel, de látni, hogy valójában krumplipüréről és melaszról beszélünk. Melasz nyilván nem volt itthon, ezért @Bence pötyögtetett nekem a második adag mellé (amikor már fel tudott állni) balzsamecetkrémet, és működött a dolog, úgyhogy később rá is raktam. Szerintem nagyon melaszosan nézett ki. (Egyébként kacsazsír is volt rajta, szerintem azt is beszámíthatjuk szósznak.)
Recept:
Mi mindig máshogy csináljuk a krumplipürét, ez most úgy készült, hogy sós vízben megfőztem a hámozott-darabolt krumplit, a legtöbb vizet leöntöttem róla, egy kicsivel összenyomkodtam a krumplinyomóval, meg adtam hozzá vajat és tejfölt, meg sót meg valami bio-öko-ihajjcsuhajj ételízesítőt. Szerintem finom lett, elfogyott. Savanyú uborkát is ettünk hozzá, amíg még volt.

„KÉSZ A JAMBALAYA!”

Épp ez a mondat ugrott be azonnal, mikor @Bogas megemlítette, hogy még nem látta a Mrs. Doubtfire-t. Sürgősen pótolni kell, annyira jó benne Robin Williams. Ráadásul pont illik a Süssünk, főzzünk, filmezzünk kihíváshoz, hiszen van benne jambalaya. Ennek köszönhetően két héttel ezelőtt elkészítettük a szuper tartalmas vacsoránkat és megnéztük hozzá a filmet.

Íme a recept (és amint pro leszek, képet is mellékelek!)

Szóval először nekünk is tisztáznunk kellett, hogy mi is ez, mert emlékeimben csak az ominózus jelenet maradt meg spoiler.
Szóval a jambalaya egy louisianai eredetű rizses egytálétel, melyen spanyol és francia hatás is érezhető. (Mondja a lexikon.) Vagyis egy nagyon tartalmas rizses-paprikás húsról beszélünk, egy csipetnyi egzotikus, Közép-amerikai fűszerrel.

Hozzávalók:
– 50 dkg csirkemell filé
– 2 szelet bacon
– 15 dkg kolbász (vagy chorizo)
(ezen a ponton a húsimádók már valószínű örömtáncot járnak)
– 3 kaliforniai paprika (mi csak pirosat használtunk, de vannak receptek, amik 2 pirosat és egy zöldet írnak, de én személy szerint rajongok a piros színért, úgyhogy mind piros volt :-D )
– egy nagy fej vörös hagyma
– 2 nagyobbacska fokhagyma gerezd (de lehet akár 3 is)
– 20 dkg hosszúszemű rizs (na ezzel voltak gondjaink, de majd később ecsetelem)
– 1 ek. olaj (mi olivát használtunk, de a napraforgó s teljesen jó)
– 1 ek. barna vagy nádcukor (ezek hiányában a sima cukor is bevált nekünk)
– só
– bors
– 0,5 l húsleves alaplé
– oregánó
– kakukkfű
– 1 ek. cajun fűszersó (speciálisabb fűszerboltokban lehet kapni, Közép-amerikai fűszerkeverék, ez adja a bukéját)

Elkészítés:

1. Az olajon kevergetve megpirítjuk a kockácskákra vágott bacont, majd hozzáadjuk a vékony csíkokra/számomra téglatestecskékre vágott csirkehúst. Sózzuk borsozzuk ízlés szerint (ettől az utasítástól mindig falnak megyek), és hozzáadjuk a fokhagymát és a vöröshagymát. Pirítgatjuk, és erősen küzdünk, hogy semmi ne kapjon oda, legalábbis én erősen küzdöttem, miközben @Bogas lelkesen aprította és porciózta a többi hozzávalót.

2. Hozzáadjuk a 15 dkg (amennyiben még nem dézsmáltuk meg) felkarikázott kolbászt és kevergetve tovább küzdünk a leégés ellen. Ha jól csináljátok már lehet érezni az enyhe zsibbadást a karotokban. De hál isten a kolbász engedi a zsírját, ez jót tesz a dolognak.

3. Miután már a kolbász is kezdi jól érezni magát (jah, nem említettem, hogy nagy lábossal dolgozzunk!!!) jöhet rá a cukor és a felcsíkozott paprika. Itt velem ellentétben senki ne essen pánikba, hogy a legnagyobb lábosunk is kicsi, és kizárt, hogy ezt át tudjam forgatni, anélkül, hogy az egész konyhát be ne borítsam hússal és paprikával. Óvatosan küzdjünk, a paprika hamarosan elkezd összetöppedni. Szóval úgy sacc per kb. 5 perc (dunsztom sincs igazából hány perc, de elég látványosan töpped) után öntsük hozzá az alaplét. Ezzel kis pihenőt adunk eddigre már sajgó karunknak.

4. Kavargassuk, majd jöhet hozzá még egy kis só, bors, oregánó, kakukkfű és a spéci cajun fűszerkeverék. Mondanom sem kell, hogy ez is ízlés szerint… úgyhogy ezt a részt @Bogas csinálta.

5. Kicsit hagyjuk, hogy forrjon együtt a cucc, próbáljuk átkeverni (hehehe).

6. Végül hozzáadjuk a rizst, összekeverjük, majd közepes lángon addig főzzük, amíg a rizs felszívja a folyadékot, és teljesen megpuhul. na itt az volt, hogy szerintünk hót ziher, hogy a 20 dkg rizs felszívja ezt a levet. Úgyhogy adtunk még hozzá rizst. Legalább 10-15 dkg. Aztán persze nehezen puhult, és a karom elhalálozott, szóval innentől én csak lelkesen biztattam @Bogast, aki próbálta átforgatni, aztán adtunk hozzá még egy kis vizet. Mindent egybevetve lehet elég lett volna a 20 dkg rizs, de bátran kísérletezzetek szerintem ezzel a résszel. Addig kell főzni, amíg puha nem lesz a rizs, már nem kell kevergetni, elrotyog magában is. Érdemes eteleg fedőt tenni rá. Közben terítsünk meg, készítsük be a filmet, igyunk, örüljünk magunknak (mert véleményem szerint mindenki, aki a konyhában tevékenykedik egy hős!)
Mi szép nagy adagot kaptunk azáltal, hogy több rizst használtunk, de tényleg nagyon finom lett! Igazán laktató és tartalmas, úgyhogy tökéletes kísérője lett a filmnek (amiben persze tök nem úgy néz ki a jambalaya, mint ahogyan a mi tányérunkon figyelt, de kit izgat! :-D)

Gyümölcskenyér

Karácsonyi hangolódásképp megnéztem az 1997-es A Christmas Memory filmet, ami azzal kezdődik, hogy Buddy és Sook megsütnek harmincegy gyümölcskenyeret, amit aztán szétosztanak a kisvárosukban, de még azon is túl (többek közt Roosevelt elnöknek is küldenek belőle). Mivel pedig a gyümölcskenyér szintén hozzátartozik a karácsonyi hangulathoz, nyilván sütnöm kellett egy adagot.

Hozzávalók:
6 tojás
25 dkg cukor (de ennél érdemes kevesebbet, ha valami egyéb édeset teszel bele, mint pl. a birsalmasajt)
25 dkg liszt
1 csomag sütőpor
maradék vaj (kb. 10 dkg ment bele, de ezt egyébként el is lehet hagyni)
apróra tört dió
mazsola
egy alma reszelve
felkockázott birsalmasajt
apróra tört csokoládé

(A Sook-féle gyümölcskenyérben ananász és whiskey is van – azt a verziót is érdemes kipróbálni.)

Elkészítés:
Legelőször felaprítjuk a diót, csokit, birsalmasajtot, almát stb., minden apróságot, amit a sütibe szánunk. Ez a folyamat leghosszadalmasabb része, és érdemes a legelején, még a tészta kikeverése előtt megejteni.
A tojásokat szétválasztjuk; a sárgáját habosra keverjük a cukorral és a puha vajjal. Hozzáadjuk a lisztet és a sütőport. A fehérjéket kemény habbá verjük, és a lisztes masszához adjuk. Belekeverjük a diót, almát, csokit stb. A masszát kivajazott őzgerinc formába öntjük, és 170-175 fokon 35-40 perc alatt megsütjük.
Na, ehhez hozzátenném, hogy az albérlet régi, két tetőcseréppel üzemelő gázsütőjében egy óra alatt sült meg olyanra, hogy a közepe végre jó lett, az alja viszont már odakapott. Igaz, hogy nem volt őzgerincem, ezért a kuglófformában sütöttem meg, lehet, hogy ez is befolyásolta a dolgok alakulását. Tanulság: ha a közepe még folyós, de az alja már megsült, és egy atomreaktorod van sütő helyett, állítsd a formát egy tepsibe.
Azért így is dicsérték.^^

Boldog karácsonyt!

Sütőtökös kuglóf vajkaramellával

Már egy ideje szemeztem ezzel a recepttel: http://dolcevitablog.hu/2012/10/sutotokos-kuglof-2/, aztán jött Snoopy és Linus van Pelt, no meg a The Great Pumpkin, és úgy éreztem, hogy ideje megalkotni ezt a kuglófot. Ami olyan, mintha répatortát sütnél, kuglófformában. És sütőtökből.
„Mi volt épp otthon” jeligével a kicsit átalakított recept (citrommáz helyett karamell fondant került a tetejére, mert a karamell sokkal őszibb és sokkal jobban is szeretem).

Hozzávalók a kuglófhoz:
45 dkg tönkölybúzaliszt
kb. 35-40 dkg reszelt sütőtök
15 dkg barna cukor
1 csomag vaníliáscukor
1 csomag sütőpor
2 dl tejföl
1 dl olaj
12,5 dkg puha vaj
őrölt gyömbér, fahéj, szegfűszeg + reszelt narancshéj ízlés szerint

Hozzávalók a karamellmázhoz:
10 dkg cukor
1 dl víz
2,5 dkg vaj

Elkészítés:
Meghámozzuk és lereszeljük a tököt. Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra. Először a kuglóf száraz hozzávalóit keverjük össze (tehát reszelt sütőtök, liszt, cukor, sütőpor, fűszerek), majd a többi alapanyagot is hozzáadjuk. Egyenletes masszává keverjük, majd beleöntjük egy kivajazott-kilisztezett kuglófformába. Körülbelül 55 perc alatt készre sütjük. Addig elolvasunk két fejezetet egy könyvből vagy megnézünk egy epizódot egy sorozatból. (A tészta meg fog nőni, de nem mászik ki a formából, csak ijesztget vele.)
Tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e a kuglóf; ha igen, kivesszük hűlni. Igazából még mindig ráérünk a karamellel, mert először ki kell hűlnie a kuglófunknak, hogy majd szépen bemázolhassuk.
Időugrás a karamellhez (mondjuk elolvasunk még pár oldalt a könyvünkből):
A cukrot egy edényben világosbarnára pirítjuk, majd hozzáadjuk a vizet, és sűrűre főzzük. Az eredeti recept szerint ezen a ponton lehúzzuk az edényt a platniról, és hozzáadjuk a vajat. Na, ez nekem így gyakorlatilag összeállt vajkaramellává, úgyhogy pánikszerűen visszatoltam a még meleg platnira az egészet, és öntöttem hozzá még egy kis vizet. Végeredményben kaptam egy mázat, benne vajkaramell-darabokkal, amit rákentem a süteményre, és ettől a kuglóf nagyon rusztikus lett.
Ja, és mellette nagyon finom és nagyon puha is.