Filmek 5-től 7-ig zóna

Kedvenc rendezők:

Andrej Tarkovszkij
Tarr Béla
Ingmar Bergman
Michelangelo Antonioni
Robert Bresson
Carl Theodor Dreyer
Stanley Kubrick

Kedvenc filmek:

Sztalker (1979)
Werckmeister harmóniák (2000)
Sátántangó (1994)
Vétlen Balthazár (1966)
Szent Johanna – Jeanne D'Arc (1928)
Persona (1966)
Radírfej (1977)

Kedvenc filmek:
Ez egyben amolyan „filmek, amik nagy hatással voltak rám” lista is, ugyanis nálam valahol a kettő egybejátszik. Volt ugyanis (nem egyszer), hogy egy időben nagyon szerettem egy filmet, megnéztem egyszer, kétszer, sokszor, aztán idővel lecsengtek és elfelejtettem őket.
Az itt felsorolásra kerülő filmeket ellenben akárhányszor nézem meg, mindig ugyanolyan mély benyomást tesznek rám, mint amikor először láttam őket, és amik, valamiképpen, hozzájárultak a személyiségem, a stílusom kialakulásához is.
Mint minden, ez is szubjektív, akadhat olyan film, ami talán relatíve nem a legjobb alkotás, ami valaha készült, de mivel itt a személyes ízlésről volt szó, ez talán nem is akkora probléma.
Jöjjenek tehát a filmek!
1. A holló (1994)
Amikor anno rátaláltam erre a filmre, olyannyira elvarázsolt, hogy utána heteken át mindennap megnéztem, a varázsa pedig azóta sem kopott meg. Nemcsak a film, a zenéje is lenyűgözött, valamikor ekkortájt kezdtem el rockzenét is hallgatni (14 voltam, amúgy), a halál-feltámadás témája pedig visszatérő elem lett a történetekben, amiket írogatok.

2. Hajsza a győzelemért (2013)
Elöljáróban annyit mondanék el, hogy én egy sportrajongó családban nőttem fel, mint egyetlen olyan személy, aki ez előtt a film előtt semmilyen sportot nem szeretett :DD
A tökéletes véletlen kalauzolt el ehhez a filmhez, amikor egy nyári vasárnap délután az járt a fejemben, sok évvel ezelőtt, hogy meg kéne már nézni ezt a filmet, annyit hallottam róla… És pontosan ekkor kezdődött el a tévében a Forma 1-es közvetítés. Addig ez a sport (mint minden más sport is) hidegen hagyott, akkor úgy döntöttem, megnézem, és tulajdonképpen elvoltam vele. Rögtön ezután a filmet is megtekintettem; mondanom se kell, szerelem volt első látásra. Számomra lebilincselő élmény volt, sokat segített akkortájt, amikor először láttam, hogy merjek tenni az álmaimért, és egy egész sportágat is sikerült megszerettetnie velem, ami – nem mellesleg –, a világot is kibővítette előttem.

3. Mechanikus narancs (1971)

Számomra (és ezzel talán egyedül leszek), Stanley Kubrick legjobb filmje. A mondanivalóját tekintve talán aktuálisabb, mint valaha. Nem az a fajta film ez, amit végtelen sokszor láttam már, de ha egyszer leülök megnézni, olyankor semmi másra nem tudok figyelni – akkor sem, ha néha fáj, de mintha nekem is kipeckelnék ilyenkor a szememet…

4. Macska-jaj (1998)

Gyerekkori klasszikus, ezerszer láttam, és még fogom is. És tulajdonképpen nem tudom megmagyarázni, miért imádom.

5. Hol költők társasága (1989)

Tökéletesen jókor láttam a filmet, mikor legelső alkalommal megnéztem: a főhősökkel kb. egyidős voltam, nagyon kamasz, nagyon önbizalom-hiányos. Életemben karakterrel nem tudtam még annyira azonosulni, mint itt Todd-dal.
6. Ponyvaregény (1994)
7. Perfect Blue (1997)

Kedvenc alkotók: Miyazaki Hayao , Stanley Kubrick, Ingmar Bergman, Federico Fellini, Quentin Tarantino.

kedvenc filmek:

Ez egy személyes lista, tehát nem azon izzadtam, hogy minden idők legjobb filmjeit próbáljam megtalálni, hanem pusztán azokat, amelyek számomra a legfontosabbak (noha, persze, ezek azért némileg átfedésben volnának). Tehát itt alapvetően a személyes mániám, rögeszméim játsszák a főszerepet és a lista nem az örökkévalóságnak szól, hiszen változom és így változik az is, ami fontos a számomra. Nem fogok mindent egyesével indokolni. A választásaim tükrözik azt, ahogyan én felfogom a filmet, tágabban értve a művészetet, még tágabban értve az életet. (Ami a filmet illeti, fontosnak tartom a mediális sajátosságokat, tehát ha valaki filmet forgat, ne színházat vigyen színre vagy regényt, aknázza ki a filmben rejlő lehetőségeket. Az ember minél inkább archeológiaként fogja fel a filmnézést, annál többet tapasztal, és rádöbben arra, hogy a hetedik művészet határai végtelenek. Miért kellene beérni kevesebbel?) Így pl. helyet kaptak a művészet felszámolását célzó, végül kudarcot valló irányzatok felszabadító művei (1. és az 5. főképpen, valamelyest a 7.). Vagy a legjobb filmről szóló film (3.). Vagy éppen bátran kísérletező művek a vágyról és a megszállottságról (2. és 6.). Ami talán közös ezekben az alkotókban és alkotásaikban, hogy mindannyian rebellisek, akik fittyet hánynak a szánalmas kényszerekre. Megszívlelendő, én velük tartok.

1) Felvonásköz (Clair, 1924)
2) Szédülés (Hitchcock, 1958)
3) Ember a felvevőgéppel (Vertov, 1929)
4) India Song (Duras, 1975)
A teniszpálya mellett hagyott bicikli miatt. Az alkonzul és a magány pokla miatt. Mindenekelőtt Anne-Marie Stretter és az ő dala miatt. Duras a legbájosabb renitens a sok hóbortos szörnyeteg között, akik valamit igazán kezdeni akartak a filmmel.
5) Traité de bave et d'éternité (Isou, 1951)
Sétálás közben a filmen gondolkodni, felrobbantani mindent, amit addig gondoltak, ennél lelkesítőbb dolog aligha van. És a reflexiókkal szinkronban új film születik. Noha gondolhatjuk zsákutcának, búvópatakként azóta is hat. Talán ennél is fontosabb az izzás, vágy a felforgatásra. Rettenetesen hiányzik ez, talán ezért is érdemes visszanyúlni ezekhez a filmekhez. A lettrista versek vizuális performansza pedig a filmtörténet legjobb epizódja.
6) New Rose Hotel (Ferrara, 1998)
7) 2 vagy 3 dolgot tudok csak róla (Godard, 1967)
A totális film.

+ 5, hogy legyen minden hónapra egy:
À quoi rêvent les jeunes films (Chomette/Ray, 1924)
Le berceau de cristal (Garrel, 1976)
Altair (Klahr, 1995)
Kacsaleves (McCarey, 1933)
Sztalker (Tarkovszkij, 1979)

kedvenc rendezők:
Alfred Hitchcock, Marguerite Duras, Jean-Luc Godard, James Benning, Robert Bresson, Paul Verhoeven, Tarr Béla

Mivel a most következő etapban lesz egy éves a zóna, az ünnepek pedig fontosak, rendhagyó téma jön.
Nevezetesen: ezúttal nincs semmilyen megkötés, mindenki megírhatja az abszolút kedvenc filmjeit. Hozzácsaphatjuk még a kedvenc alkotókat is (alkotóknál lehet az alsó határ akár 1 is, a felső ugyanúgy 7, filmeknél a megszokott formátum marad: 5-7).
Ha az ember az abszolút kedvenc filmjeit nevezi meg, azzal némiképp megrajzolja (szellemi) önarcképét, ezért most mindenkit bátorítanék arra, hogy fűzzön kommentárt a választásaihoz. De ez persze mint mindig, fakultatív.

A határidő: augusztus 16. 23.59.
(Aztán folytatjuk újabb témákkal.)

Szeretem a műfajt, így nehéz volt csak hetet kiemelni. Most ezek lettek:
Gyilkos vagyok (1944)
Gyilkosság a gyönyöröm (1944)
Hosszú álom (1946)
Alkony sugárút (1950)
Idegenek a vonaton (1951)
A vadász éjszakája (1955)
Gyilkosság (1956)

Én csak a kanonizált időszakot vettem alapul, tehát az 1941-től 1958-ig tartó időszakot. Ez nyilván filmtörténeti konstrukció, vannak korábbi és későbbi címek is, melyek mellett nagyon erősen lehet érvelni. Az is nyilvánvaló, hogy a zsánernek voltak előzményei és ’58-ban nem vágták el hirtelen az útját. Mindazonáltal számomra könnyebbség erre az időszakra szorítkozni, hiszen így is kiemelkedő filmek maradtak ki. Lehagytam pl. Welles teljesen őrült A sanghaji asszonyát vagy éppen a grand finale, A gonosz érintése sem fért be. Ahogy fájlalom Billy Wilder másik csodás művét (Double Indemnity).
A klasszikus éra meghatározása egyébként két szimbolikus alkotáshoz köthető, a kezdet volna A máltai sólyom, a zárlat pedig a már említett A gonosz érintése.

1. Sunset Blvd. (Billy Wilder, 1950)
2. Kiss Me Deadly (Robert Aldrich, 1955)
3. Out of the Past (Jacques Tourneur, 1947)
Ha vegytiszta film noir, akkor talán ez volna az első.
4. Mr. Arkadin (Orson Welles, 1955)
Itt megtörténik az alapok visszavonása. A film noir kifejezetten a modern világ műfaja, Welles filmje pedig azt rengeti meg, amire ezt a modern világot felépítettük.
5. Murder by Contract (Irving Lerner, 1958)
Ez teljesen szabálytalan, minimalista noir, világos előképe Jarmusch és Melville filmjeinek.
6. The Killing (Stanley Kubrick, 1956)
7. Pickup on South Street (Sam Fuller, 1953) vagy The Big Sleep (Howard Hawks, 1946)

+ Egy szerelem története (Michelangelo Antonioni, 1950)
Antonioni lenyűgöző debütálása neorealista film noir, ebben egyébként nem példátlan. Fantasztikus film, valószínűleg remekmű, viszont felülírja a műfaji kódokat, igazából kilógott volna innen, de egy említést mindenképp megér.

Mivel alig párral több címet láttam, ami film noir, de nem „neo noir” és azokra nem is emlékszem, itt van most csak 5 cím. Igen, a Menny és pokol 63-as. Igen, valamiért úgy döntöttek, hogy 58 után nem számít annak. Ez van. Találtam még neten legalább 4-5 címet ami érdekel, de hát arra később fog sor kerülni.

Menny és pokol
Szédülés
Az óra körbejár
A gonosz érintése
A sanghaji asszony

Kedvencek film noirból:
1. The Killing (1956)
2. Hosszú álom (1946)
3. Double Indemnity (1944)
4. High Sierra (1941)
5. Aszfaltdzsungel (1950)

Film noir:

Gyilkos vagyok (1944)
Alkony sugárút (1950)
Hosszú álom (1946)
A máltai sólyom (1941)
Aszfaltdzsungel (1950)
A harmadik ember (1949)
Bizalmas jelentés (1955)

A diverzitás jellemezte még azt is, ahogy megfogtátok a témát, így elég nehéz megállapítani, hogy ki volt a legnépszerűbb választás, de talán Ennio Morricone neve még így is kiemelhető. Érdekességképpen megjegyzem, hogy a legsikeresebb zeneszerző, John Williams egyetlen említést sem kapott.

A következő kategória az én kedvenc zsánerem. Sokak számára talán némileg obskúrus, de lassacskán már csak ehhez hasonlók maradnak.
Tehát a most következő kategória: a film noir.
Legfőképpen a klasszikus éra. Ugyanakkor, ha valaki netán nem látott volna eleget, az egyrészt nézzen, másrészt nekik segítségül: bekerülhetnek neo noir filmek is, de azért törekedjünk az eredeti szériára. Aki nincs teljesen képben, keressen rá, rahedli listát és összeállítást fog találni.

Határidő: augusztus 2. 23:59.