Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

488 zóna filmekről »


Mozipremierek

Volt egyszer… az anyám (2025) Diplo, a kis dínó (2024) Háttérzene államcsínyhez (2024) Goebbels, a manipuláció művészete (2024) Elefántos kaland (2024) Mennydörgők* (2025) Fehér bátorság (2024) Simona Kossak, a vadon őrzője (2024) Alig páran (2023) Lampo – Vonatkaland négy lábon (2023) Minghun (2024) Ürömszülők (2021)

Streamingpremierek

Star Wars: Alvilági históriák (2025–) Malditos – Az átkozottak (2025–) Rosszfiú (2023–) Halálszint felett (2024) Apák gyöngye (2024) Saturday Night: A kezdetek (2024) A legnagyobb rajongó (2025) Még egy kis szívesség (2025) A négy évszak (2025–) Egy százalék indián (2024) A keskeny út a mély északra (2025–) A Starling lány (2023)

Random kedvcsináló

Riverdale (2017–2023)

Nem az én korosztályom, mégis nagyon elkapott a sorozat. Főleg a borús, sötét hangulata fogott meg és az, hogy az eredeti képregényhez képest a karakterek jóval összetettebbek, a készítők mertek a felszín alá menni. A sok kulturális utalást mind a sorozaton, mind az epizódcímeken belül nagyra értékelem, remélem a második évadban is marad ez a vonal.
Cole Sprouse Jugheadje volt a legnagyobb kedvencem, Archieval viszont nem vagyok kibékülve. Vagy a színész rossz, vagy amivel dolgoznia kell, de nem hiszem, hogy jó dolog, hogy a főszereplőt legszívesebben pofán vágtam volna jó néhányszor, ahelyett, hogy neki drukkoltam volna…
Az utolsó rész cliffhangere meg annyira erőltetett, hogy ilyen rosszat már rég láttam.
És köszönöm a készítőknek, hogy visszahozták az én korosztályom „tinisztárjait”, főleg a Jerichos Skeet Ulrichot és a Twin Peakses Madchen Amicket, de Luke Perryt és Molly Ringwaldot is jó volt látni.
Remélem a második évad még ennél is jobb lesz!