Amikor a Némó ment a mozikban gimnazista voltam, és szobatársaimmal mentünk nézni. Utána egy ideig még idézgettünk belőle. :)
Kicsit visszahozta az emlékeimet. Nem éri el a már felállított szintet, de nem is ahhoz mértem. Bájos volt, szerethető. Szenillát én bírom, olyan kis dinka.
Én a poénokat hiányoltam. Egy-két alkalomnál többször nem mosolyodtam el, nevetni egyszer sem sikerült, pedig én az a típus vagyok, aki képes minden hülyeségen röhögni. :D
Kautzky Armand, na az nagyon tetszett. :D Pláne, hogy bírom a hangját. Ki nem? Biztos olyan is van…
Bennem is felmerült, hogy ennyi idő után vajon élnek-e még a szülők? Mivel gyerekeknek szánták, így ez nem volt kérdés.
Szép volt, jó volt, de elég is. Remélem, nem terveznek még pár folytatást. Vagy ilyenbe ne reménykedjek?