Úgy 86-szor láttam eddig, de még mindig nem tudom, miről szól. Vagy hogy tényleg arról szól-e, amiről én gondolom, hogy szól. (A majdnem-felnőttségről, meg arról, hogy néha mennyire fel akarjuk áldozni magunkat, még ha nem is tudjuk, hogy amit csinálunk, az épp a magunk feláldozása, arról meg aztán végképp sejtelmünk sincs, hogy a mi áldozatunk miatt majd másnak talán jobb lesz. Mondom, tiszta belemagyarázás, ami sok újranézés és sok év alatt formálódott meg bennem. Az meg már rég jó nekem, ha valami ennyire újranézhető és ennyire esetlegesen magyarázható csak meg.)