Filmtörténet zóna
„A kinematográfiát üres, haszontalan, sőt veszedelmes időtöltésnek tartom. Csak abnormális ember helyezheti ezt a vásári látványosságot a művészettel egy színvonalra. Ostobaság az egész, semmi néven nevezendő fontosságot nem kell tulajdonítani az efféle vacaknak.”
II. Miklós cár
Nyugat 1908. 18. szám, Bresztovszky Ernő: A mozi
„A mozgókép aránylag olcsó. A filmet sokszorosítani lehet és sokszor lehet használni, ha már a felvétel sikerült. Egyetlen fölvételt százezer embernek lehet bemutatni. Elraktározni, vagy szerteküldeni a világba könnyű; a világcégek bérletrendszerével órákig tartó előadásokat lehet csinálni egy pár korona költséggel és ötször annyi korona bevétellel. Az a két ember, aki elég élelmes volt a mozi-üzletet kezébe venni nálunk, a milliomosság felé jár – ha ugyan el nem érte már – és külön mozi-célra épült színpad nélküli színházuk az idei szezonban a Nemzeti Színháznak csinál erős konkurenciát. Nem tartom magam abszolút ízléstelen embernek, de azért – megvallom – a Nemzetibe csak kötelességből megyek bosszankodni és unatkozni, az Apollóért nem sajnálom a pénzt és az időt. És így van már sok ember: a könyvtárában tartja Shakespeare-t és Ibsent olvassa s elkerüli a rossz színházat a lenézett, de a maga nemében jó mozi kedvéért. A mozinak nagy hódítása ez, sokkal nagyobb, mint a másik: a drága színházba nem járó nagy tömegeknek az olcsó mozilátogatáshoz szoktatása.
A mozi hódít, pedig édeskevés szellemi fegyvere van a napoleonoskodáshoz. Bohózatai esetlenek és hangtalanok, mint a római-görög pantomim-játékok. (De éppen úgy kifejlődhetik belőlük egészséges humorú, művészi valami, mint a pantomimiából.) Drámáik rémesek, mint a ponyvaregény. (De a középkori dráma színvonala sem volt magasabb, mégis akadt a színpadnak Shakespeare-je. Még a mozinak is akadhat.) Tudományos képeik nem valami túlságosan figyelnek cím-magyarázataikban a pontosságra. (De hogy azért a mozi tudományterjesztésben konkurál a krajcáros újságokkal, az bizonyos.)
Sherlock Holmes és Arsén Lupin történeteit mindenki lenézi, de a történetek mindenkit érdekelnek. A mozitragédiáknak is ez a sorsuk. Idegizgatók, egyszerűek, rövidek (öt perc alatt vasutak ütköznek össze, meghal az apa, nyomorog a család, elrabolják a koldulni küldött kis gyermeket, meg is találják, rablóit elfogják és előkerül a jobb napokban szerzett sorsjegy, sőt el is hozzák a főnyereményt, a mama orvosságot kap és fölépül, a gyerek új ruhában ül a széken és képeskönyvei vannak). Primitív voltuk azonban sok fejlődésre képes elemet rejteget. A mozgókép tudniillik sok olyasmire képes, amit a színpad nem tud produkálni a legfejlettebb színpadi technikával sem. A zuhogó Niagara mellett nászutasok történetét láttam már és Tokió utcai jeleneteit japáni szereplőkkel. A festett, gyatra kulissza helyett fotografált a szikla, erdő, mező. Mikroszkopikus fölvételek a vér keringését is bemutatják és a vasutak előttünk zúzódnak rommá. A bűvészek csodás trükköket mutatnak be a vásznon s a visszafelé mozgatott film borzasztóan mulattatja a publikumát, mikor a lovak egyszerre hátrafelé kezdenek szaladni és jámbor járókelők fölbuknak a földről az emeleti ablakba.
Lehetőségei vannak a mozinak új műfajok teremtésére. Az anyag készen áll és Párizsban ismert írókból, művészekből alakult is már egy szűkkörű társaság, amely művészetté akarja gyúrni ezt a durva anyagot. Mozilátogatók, ha jó a szemük, sok intim részletet láthatnak a vásznon ma is: a mozi-képeket szállító világcégek komoly művészeket alkalmaznak már. A hideg kép néha, ha ügyes a rendező, sok melegséggel tudja reprodukálni akár a hű kutya tragédiáját is. A mozi tud fizetni és keresi az írókat: a mozgókép a párizsi társaság nélkül is művésziesedik. A modern színpadi rendezés különben is előkészítette az átmenetet ahhoz a hangtalan színdarabhoz, amelyet nem az író, nem a színész, hanem a rendező alkot meg voltaképpen. A szereplő belsejében történő dolgokat úgy sem szokás már kimonologizálni a rivalda előtt. Zacconit a süket is megérti félig: a mozidrámának nem kell kiesnie szükségképpen a jellemalkotás és a pszichológia határain.
A mozgóképből lehet művészet akkor is, ha a gramofont nem tökéletesítik. Ma még igen gyatrán hat a vászonra vetett és gramofonnal kísért „Bohémek”-részlet s ha a hang reprodukálása nem fejlődik, az ilyen kísérleteket abba is kell hagyni. Ha azonban fejlődik, akkor idővel elpusztul a színpad. Csak egyszer kell egy jó előadást produkálni, a fotogramm és fonogramm ezerszer ismétli az átalakult, új irányba fejlődött drámát. A színpad kiszorításának első föltétele persze a mozgókép és a hang reprodukcióját szolgáló technikai eszközök abszolút tökéletessége. Enélkül ponyvadráma marad a mozidráma is, amelyet tehát inkább a technikusok, mint a művészek fejlesztenek művészetté.
A technika a moziban mutatja be magát a mai embernek legérthetőbben a művészet teremtőjeként. Nélküle nincs művészet, aminthogy nem volna társadalom sem, amelynek művészetre van szüksége. A technika, a munkaeszközök csinálnak embert a majomemberből, jobbágyot a rabszolgából, munkást a jobbágyból és nemcsak jogilag: gazdaságilag szabad embert a munkásból. A gép fogja az embert majdnem teljesen felszabadítani a kézi munkától és az teremt neki új gondolatvilágába kapcsolódó új művészetre lehetőséget. A lélektelen gép átformálja a társadalmat, a társadalomban az embert és az emberben a szépérzéket. A technika a termőföld, amelyből a művészi, az alkotott szépség kihajt.”
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Nyugat-nyu…
Rekordgyorsasággal osztották ki az első Oscar-díjakat
„Arra jutottam, hogy a filmrendezőket akkor tudom leginkább irányítani, ha medálokat akasztgatok a nyakukba. (…) Ha mindenféle kupákkal és díjakkal halmozom el őket, akkor a nyakukat fogják törni azért, hogy a kedvemre tegyenek.” Az Oscar-díj megalkotója, Louis B. Mayer, producer és a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió egyik alapítója, így foglalta össze ironikusan, hogy miért volt szükség az Oscar-díjátadó létrehozására. A jeles esemény 1929. május 16-án debütált a Los Angeles-i Hollywood Roosevelt Hotelben.
https://mult-kor.hu/rekord-gyorsasaggal-osztottak-ki-az…
Zenthe Ferenc lázadó Jóbként vonult be a magyar színművészet örök óriásai közé
Olyan film volt a Jób lázadása, hogy még a csudálatos gyerekszereplőről is azt írták: „Ahogyan ő él és játszik a vásznon, azt látni kell.” Az övéhez hasonló alakítást nyújtott a nagyszerű Temessy Hédi. De a non plus ultra az volt, ahogyan Zenthe Ferenc formálta meg a címszereplőt.
https://24.hu/kultura/2024/04/21/job-lazadasa-zenthe-fe…#
Kapcsolódó filmek: Jób lázadása (1983)
Memories of Murder – Hidden in Plain Sight
https://www.youtube.com/watch…
Kapcsolódó filmek: A halál jele (2003)
125 éve készült a világ első karácsonyi filmje
Lehet, hogy most már nem nyűgözné le a közönséget, de a maga idejében többszörös technikai bravúrnak számított a 76 másodperces filmalkotás.
https://nlc.hu/szabadido/20231225/vilag-elso-karacsonyi…
Ki fizeti a révészt? – ez a sorozat még a görög turizmust is felpörgette
A Ki fizeti a révészt? a nyolcvanas évek egyik nagy sorozatsikere volt Magyarországon, a zenéjét még egy magyar sorozat is „kölcsönvette”. Sokan emlékezhetnek Az Aphrodité-örökségre is, a két sorozatot pedig egyaránt Michael J. Bird készítette, aki megteremtette ezekkel az eszképista, mediterrán közegben játszódó, brit drámasorozat zsánerét. Annak idején ezek a sorozatok nagyot lendítettek a görög szigetek turizmusán is, pedig Bird csupán egy véletlennek köszönhetően találta meg Krétán álmai mediterrán kisvárosát.
https://24.hu/kultura/2023/11/04/ki-fizeti-a-reveszt-az…
https://www.youtube.com/watch…
Kapcsolódó filmek: Ki fizeti a révészt? (1977–1977)
