THX 1138 (1971) 66% 30★

Nem könnyű a dolgom a filmmel. Témaválasztásban és főként technikai megvalósításban első osztályú George Lucas alkotása. Nagyjából 6 évvel előzte meg a Csillagok Háborúját és háttérbe szorult az űreposz mellett, sajnos.
Klasszikus sci-fit kapunk letisztult, egyedi látványvilággalspoiler, ahol paradox módon az állandó világosság okozza a folyton jelen lévő feszültséget. Hiszen mindenkiről tudnak mindent és mindig megfigyelés alatt állnak a szereplők. Egyformák az emberek és a napjaik. Nagyon nyomasztó egy világ, az atmoszférát sikerült jól megalapozni.
A párbeszédek viszont olyan semmitmondóak. Ha kivennénk őket a történetből sem biztos, hogy sokat veszítenénk. Nagy kárt érte, mert sokkal jobban fel lehetett volna építeni és kihasználni a dialógusokat. A világról sem tudunk meg igazán semmi érdemlegeset, félkész érzést hagyva ezzel bennünk.
Sci-fi kedvelők semmiképp se hagyják ki. Abszolút nem bántam meg, hogy végigültem, de a fenti dolgok miatt volt azért hiányérzetem. Érdekességképpen, magára a filmre a Nine Inch Nails legjelentősebb albumának spoilerköszönhetően bukkantam rá, az album kezdő hangjai az egyik jelenetből lettek megidézve.
Star Wars rajongóknak nagy öröm, hogy spoiler.

Ez egy nagyon nehéz darab. Nem megérteni, hanem becsülettel végignézni. Pedig a fényképezése egyszerűen hibátlan, a mondanivaló talán még aktuálisabb mint a maga korában volt, a színészi játék profi, mégis valamiért – talán a párbeszédek töredezettsége miatt, vagy nem is tudom – úgy éreztem, nagyon megterhel. Nem bántam meg, hogy végre sorra kerítettem (például Donald Pleasence is ismét új oldalát mutatta számomra), de nem az a film, amit sűrűn elő fogok venni.

George Lucas első nagyfilmje (ami egy korábbi kisfilmjén alapul), és egy vérbeli disztópikus sci-fi. Nos, látszik, hogy első film, sok helyzetben nagyon meg akarja váltani a világot, de hiányzik belőle az ehhez szükséges tapasztalat, és persze egy kicsit talán hosszú is. Azonban olyan igazán rosszakat nem lehet róla mondani: a technikai megvalósítás (fényképezés, minőség, beállítások, hangok tisztasága) tökéletes, egy profibb készítőnek is becsületére válna, sőt, vannak többmilliós, mérnöki munkával gyártott tömegalkotások, amik fele olyan jó képi és hangvilággal nem bírnak, mint ez. A szín is szuper, tetszik a minimalista, fehér, egyszerre biztonságosnak tűnő, de minden magánéletet tiltó és megmutató világ. A háttérben pedig mindig hallatszik valami gépzaj, ami csak emeli a feszültséget.
Történet szempontjából nem igazán mutat viszont semmi újat, és ami van, az is eléggé túl van nyújtva, így hiába hatásos, azért egy kicsit már a második fele már vontatott, annyira a vége felé már nem tudtam elveszni benne.
Összességében bőven nem tökéletes film, nem mestermű, de nagyon szép belépője volt ez Lucasnak a nagyok közé, és ma is egy teljes mértékben vállalható alkotás, amit már csak a kulturális értéke miatt is érdemes megnézni.

Fúú nem tudom mit mondjak. Vizuálisan abszolút hozza, amit szeretek a sci-fiben. Minimál, steril környezet, ahogy annak lennie kell. A beállítások, a képek minősége meghaladja a kor színvonalát. Nekem inkább a dialógusokkal van problémám (feliratosan néztem), valahogy nem hoz a képek közé kohéziót, inkább széttolja a koherenciát. Ez engem annyira megzavart, hogy nem is tudom hogy értékeljem. Azt mondanám, hogy vizuálisan 10 pont, mint film inkább csak erős közepes.

Végigszenvedtem.. nem mondom hogy nézhetetlen volt, de nem is nézném újra.

Ami elsőre megfogott a filmben, az a fényképezése volt, amit minimalistának és gyönyörűnek tartottam. Ugyanakkor a története is ezeket tükrözte vissza így sok dolog nem derült ki, hogy mi miért is van valójában.

Fizikai fájdalmat okozott ez a film…nem tudtam, hogy magamat vagy a tanárt fogom megölni. Értem én, hogy milyen iszonyatosan mély, és társadalom kritikus dolgokat akart itt mondani, de csak akart. A felénél azt hittem elsírom magam. Tipikusan olyan, hogyha nézed, érzed, hogy lerohadnak a belső szerveid.