Az ember gyermeke (2006) 75% 221★

Nem szokványos sci-fi, disztópia. Sajnos viszont nagyon reális, mind a megvalósítást, mind a világ jelenlegi helyzetét nézve. Anglia bezárkózik a menekültek elől és az elnyomó hatalom, az elit elkerítve éli mindennapjait. A történet jól felépített, az események közben szépen rajzolódik ki a kevésbé szép jövő. Belegondolva megrázó és elkeserítő. Igaz a végén felcsillan a remény, de nekem ez nem volt elég vigasz. Szóval érdemes megnézni!

Ez egy kicsit sok volt. Az egész film minden pillanata gyomron vág, és velem még nem fordult elő, hogy végignézve egy disztópikus sci-fit, konkrétan lássam magam a történet világában. Mégis, a téma, amit feldolgoz, a helyzet, a látvány elérte, hogy akaratlanul elkezdjek agyalni… mikorra valósulhatna meg ez a sötét jövőkép? 2027-re talán nem… de 2037-re már egész elképzelhető. Ekkor én nagyjából egyidős leszek majd a főszereplőkkel, legfeljebb pár évvel fiatalabb. És miközben néztem a filmet szinte el tudtam képzelni, hol lennék társadalmilag ebben a rendszerben, mik lennének az elveim, az álláspontom, és így még nagyobbat ütött a történet. A zene, a látvány, minden tökéletesen együtt volt, hogy ne is tudjak azonnal megszólalni utána. Kedvencek közé került, de szívem szerint azt hiszem, többet nem akarnám megnézni.

Nem számítottam kiemelkedő alkotásra, de a film határozottan nem rossz. A történet akár kiadhatna egy unásig ismert apokaliptikus amerikai akciófilmet, de szerencsére jobb rendező kezébe kerül. Igazi eredetiségét az az egyéni (bár nem ismeretlen) stílus adja, amellyel a kamera időről időre ottfelejti, elhagyja a főszereplőket és a cselekményt, és a környezet, a háttér felé fordul, áthelyezve a hangsúlyt, a tulajdonképpeni eseményeket szorítva háttérbe. Tele igazán szép képzőművészeti idézetekkel és utalásokkal, azt hiszem, ez a film, bár lassan 10 éve készült, ma (számunkra) nem lehetne aktuálisabb.

Már-már Ridley-t alázó, sokkolóan atmoszferikus „díszletek” között remek játékkal operál a lenyűgöző színészgárda. Briliáns „Tchivo” cinematography és eszméletlenül, HÁTBORZONGATÓAN AKTUÁLIS téma!! Ha tíz évvel ez előtt látom, tuti tíz csillagot kap… (bonusmemory: …és amikor ’13-ban hallottad másoktól, hogy „de hát valami noname rendező csinálta a Gravitációt” … XD #kéremkapcsoljaki)

Barátommal együtt kezdtük el a film nézését, meg is kaptam tőle a szokásos „Kicsim, te ezt még tényleg nem láttad? Több mint 10 éves film!” dumát, és mivel azt mondta, ő ezt még annak idején premierkor látta és tetszett neki, nekem pedig a tartalom, hát kíváncsian vágtam bele. Nem számítottam kiemelkedő alkotásra, ehhez képest egy határozottan izgalmas, lenyűgöző és sokkoló történetet kapunk, rengeteg brutalitással.
Mellbe vágott a film, gyomorgörccsel ültem, nagyon beleéltem magam, végig izgultam a spoiler, és bár nem tudtam, hogyan fognak ekkora kecmecből kiverekedni, nagyon érdekelt, és hát ugyan a vége nekem eléggé fura lett, kissé lezáratlan is szerintem, mégsem érdekel, mert összességében ez az egész tetszett. Borzasztó, a hányinger kerülgetett, amikor néztem a szemetes, lomos, mocskos utcákat, a bevándorlók helyéről már ne is beszéljünk, mégis a képernyőhöz szegezett ez a félelmetesen realisztikus, lehetséges jövőkép.

8.5

Ez a film érzelmileg teljesen kikészített. Amikor globális problémákról, klímaválságról beszélünk, sokszor bele sem gondolunk abba, hogy milyen kapcsolata lehet a környezeti és társadalmi tényezőknek az emberiségre,hogy a túlfogyasztásnak, az erőszaknak és a diktatúrának mi köze van egymáshoz. Nagyon fájdalmas történet és sajnos néha az az érzésem, hogy ide tartunk.
A zene egészen hangulatos, a fényképezés meg jól mutatja be a filmbeli valóságot. Rengeteget gondolkodtam rajta. 2027-ben 27 éves leszek, jó esetben már diplomás. Hol fogok én élni? Fogalmam sincs. Azt tudom csak, hogy nem elképzelhetetlen a filmben ábrázolt világ és nagyon elkeserítő. Remélem, az emberiség nem fog ide jutni.
Nagyon nem volt jó érzés nézni, mégis kedvenc lett, végig izgultam a kisbabáért. A menekültekkel való bánásmód kiakasztó volt, az utolsó 10 percben meg már folyamatosan sírtam. Egy kicsit még mindig a hatása alatt vagyok. Kőkemény disztópia és azoknak is ajánlom, akik nincsenek oda a scifiért.

Teljesen véletlenül bukkantam erre a filmre és egy nagyon jó film lett belőle. A zene is passzolt hozzá. Bárkinek tudom javasolni a megnézését.

Az igazság az, hogy rájöttem, ez már talán nem az én műfajom…aztán a történet mégis beszippantott, így arra gondolok: csak elszoktam tőle.
Végülis tetszett!
Ez viszont már abszolut szubjektív dolog: spoiler

A leírás alapján kicsit másra számítottam, de nagy elvárásaim nem voltak, mégis sikerült alul múlni azokat. Nuku izgalomfaktor, csak a dráma. Többször unszoltam Owen-t, hogy emlékezzen a Golyózáporbeli énjére, vegyen fel egy elejtett fegyvert, és tegyen rendet, de Ő inkább vágigbújkálta a történetet, amivel nem nyűgözött le.