Olyan, mint egy jól eső, langyos nyári zápor: megmos, felüdít, és hagy egy cseppnyi varázslatot a válladon. Nem harsány, nem modern – de pont ez a bája. Olyan érzés, mint amikor a nagymamád mesét mondott, és te tényleg elhitted, hogy az ernyő alatt áldás lakozik.
A történet végtelenül emberi, a karakterek esendőek és szerethetőek, a humor pedig finoman magyaros: hol kacagtató, hol szelíden szúr. És persze ott az ikonikus ernyő, amit körbeleng a hit, a szeretet és egy falusi legenda súlya. Mindez úgy van tálalva, hogy még a cinikus néző is elmosolyodik a végére.
A film gyönyörűen idézi meg Mikszáth világát, ahol a vidéki élet egyszerre varázslatos és komikusan valóságos. A rendezés nem tolakodó, a színészi játék pedig pont olyan, amilyennek lennie kell: természetes, szívből jövő.

Ajánlott mindenkinek, aki szereti a klasszikus magyar irodalom filmes feldolgozásait, a kedvesen abszurd falusi történeteket, vagy csak vágyik egy kis lelki napsütésre – akkor is, ha közben esik az eső