Nagyon csíptem, mert sok dél-koreai sorival ellentétben sokkal nyitottabb, szókimondóbb darab volt. Maga az I Need Romance sorozat tekinthető a koreai Szex és New Yorknak. (Nehezen tudom elképzelni, hogy ennél szabatosabban beszélnének koreai lánykák, asszonyok a doramában előforduló témákról.) És ahh… végre… Sung Joon megmutatta, hogyan is kell csókolni… Épp ez tetszett leginkább a sorozatban, hogy sokkal életszerűbb volt, mint a legtöbb dorama. A hősnőnk nem meresztgette a szemét csók közben, mintha más bolygóról jött volna, az egyik barátnőjének gondjai voltak az ágyban, a másik meg egy rossz házassággal küszködött, a harmadik pedig „vénlányként” néz anyai örömök elé, habár nem anyatípus… Imádtam a sori bátorságát, hogy olyan témákat is mert feszegetni, amiket manapság Dél-Koreában a standard szemérmesség miatt nemigen illik, és hogy a női barátságok sokszínűségét, báját és erejét is igazán szépen mutatta be.