Ritka elmebeteg módon ábrázolt dráma és vígjáték egyben. Egyáltalán nem csodálom, hogy Michael Keatont Oscarra jelölték miatta. Az egész szereplőgárda rendben volt, de az ő karakterének érzelmi változásai zsenialitást igényeltek. Az viszont furcsa, hogy a többi jelölés között nem szerepelt a zene. Rendkívül profin kíséri a cselekményt és kellően változatos.
Az pedig, hogy gyakorlatilag az egész film egy snitt, valami zseniális húzás.
Ez viszont nem előnye, de szerintem nem is hátránya a filmnek: időnként kissé olyan érzésem volt, mintha a Fekete hattyú könnyebben emészthető, humoros átiratát nézném.