Tegnap láttam Eggerstől a Nosferatut. Elsőre még kicsit nehezen fogadtam be a stílusát, de ezután már majdhogynem rajongó lettem.

Beteg, kegyetlen, de gyönyörű és lenyűgöző az egész világa. Bármelyik képkockájáról meg lehet különböztetni a többi rendezőtől.

Azt is szereti megjeleníteni, hogy a régi korok embereinek nem feltétlenül az érzelmi intelligencia volt a legnagyobb erényük. A boszorkányban ez különösen kiderül.

Nagyon másfajta horror, mint amit a horror általában jelent. A horror szó egy bűnös élvezetté vált, amibe belefoglaltatik, hogy gagyi. Ez pedig nem az.