Nem meglepő, hogy ismét az ember-természet közti viszony kerül sorra, bár itt jobb/közelebb került hozzám a történet, mint mondjuk a Tanukik esetében :D. Azért persze itt is kapunk némi mítikus világot, isteneket, démonokat. Na meg gyönyörű zenét, és eszméletlenül szép képi világot.
Ashitaka volt az egyik kedvenc figurám, bár az ő hozzáállása elég naiv. Na meg az antilop :D.