Hitchcock utolsó némafilmje, mely már tökéletesen előrevetíti azt a Hitchcockot, akit ma ismerünk, aki mára már fogalommá vált. A film a barátság örök érvényű történetére épít, melybe persze belekeveredik a szerelem is, így próbára téve hőseinket. Hitchcock ügyesen dolgozik a szimbolikával, és még egyszer utoljára kihasználja, hogy a némafilmnél a vizualitáson van a hangsúly, így a képekkel rengeteget mesél. A karakterek drámája teljesen átérezhető, és mindhármukat lehet sajnálni. Ahogy zakatolunk a finálé felé, úgy lesz egyre komorabb a történet, hogy aztán kapjunk egy katartikus befejezést, és egy gyönyörű záróképet.