Ezt a filmet már nagyon sokszor láttam, és bár nem jellemző rám, nagyon sokat sírok rajta. Emlékszem, amikor először néztem, nagyon utáltam Jun Ho-t attól perctől kezdve, amikor bejelenti, hogy elutazik. Emiatt még jobban sírok, mikor újra meg újra megnézem a filmet. A macis jelenet, a falra rajzolás mind nagyon megindító, de nem megy át giccsesbe, pont annyi, amennyi kell. Életem egyik legfelkavaróbb, legkönnyesebb filmje.