Az elején nekem kicsit beteg volt ez a „kutyás” beütés, a 4,-5. részig igazából még csak nem is kedveltem meg Sata-t, az hogy Erika annyira hamar belehabarodik szinte érthetetlen volt számomra:P aztán valahol a sztori felénél mikor Sata rájön, hogy elveszítheti Erikát és végre leszáll a magas lóról kezdett szerethetővé válni a történet:P
Egyszerű kis romantikus szösszenet:) alapvetően aranyos volt:)