Nagyon régen láttam először, és akkor nem is kimondottan figyeltem oda, de arra azóta is emlékeztem, hogy ezt a filmet meg kell még néznem. És nem is tévedtem! Nem szeretem a horrorisztikus vonalat, de ez a film valami olyan izgalmas módon tudta minden idegszálamat borzolni, hogy már-már kellemes volt a feszültség, amit keltett. Pont az a kategória, amit csak az „igaz történetek” tudnak nyújtani: a tökéletes „mi van, ha tényleg…” feszültségükkel.