Az eleje nehezen indult be, azt hittem, hogy másfél órán keresztül csak a tetőn fognak ülni nevetgélve, iszogatva, sztorizgatva, kapkodtam a fejem, hogy ki-kicsoda, miről beszélnek… Majdnem felálltam, de nagyon jó, hogy nem tettem. Az is kellett hozzá, mert visszagondolva látom csak, milyen tökéletesen volt az egész felépítve. Egy éjszaka alatt zajlódik a cselekmény, és habár nem mennek sehova, nem csinálnak semmit, csak beszélgetnek, sokkal töményebb, mint bármilyen más akciófilm. Színházszerűen van kibontva az egyetemes téma, ami szerintem külön érdekes így kubai szemszögből elmondva.