Ha valaki adott már fel Cassavetest a közepén (mint például én a New York árnyait), érdemes ezzel, az életműnek körülbelül a közepén elhelyezkedő filmmel próbálkozni újra, mert egyrészt kiderül, mennyi humor is volt az öregben, másrészt új ismeretekkel gazdagodva segít nekiállni a többi filmjének. Jacques Loussier mintájára azt is mondhatnám, Cassavetes-film azoknak, akik nem szeretik a Cassavetes-filmeket.