A mese, ami kimaradt az életemből, és aminek a második részétől már idegbajt kaptam a nyár alatt, mert kedves unokaöcsém minden egyes délben erre aludt el.
De, az első részt már egyedül, magányomban, itthon sikerült megnéznem. És egyszerűen csak imádtam, mert nem csak nosztalgiát keltett bennem, de volt egy egyszerű, ám nagyon fontos mondanivalója.