Márquez könyvéből valószínűleg nem lehet jobb filmet csinálni, mint ez a sorozat.
E tekintetben egy nagyon ihletett, szép és igazán profi sorozatot kaptunk.
Ugyanakkor a Száz év magány nem a legjobb alap szerintem filmkészítéshez.

Szerencsére már olyan rég olvastam a regényt, hogy nem igazán okoz gondot a sorozat önálló alkotásként való szemlélése.
Igazából addig tetszett, amíg az alapító, első José Arcadio aktív szereplő volt. Addig sem éreztem ugyan azt a nagy behúzó erőt, de a megteremtett filmbéli világ tetszett. Aztán nekem valahogy ellaposodott az egész.
Lehet persze, hogy a háborús részek miatt, nem tudom, de mintha a szálak is túl soknak bizonyultak volna.
Mindenesetre kedvet csinált a könyv újbóli elolvasásához.

És ne gondolja senki, hogy a könyv olvasását pótolhatja a sorozat megnézése.
Márquez remekműve ugyanis sokkal több, mint egy családtörténet.
Valamiféle élő, lélegző világ, egy nyelvi, gondolati, irodalmi csoda.