Kicsit megterhelő a folyamatos beszéd és hogy alig hagy egy kis pihenőt a nézőnek. Igazi kamradráma, de akár színházi-adaptációnak is elmegy. Ugyanakkor érdekes a dinamika a két szereplő között. Érezhető, hogy Andre elrugaszkodottabb és szerintem fényévekre van Wally-tól nemcsak a világlátása, de az általa megélt dolgokban is. A film második felében ki is tűnik, hogy Wally némileg kizökken eddigi világképéből és próbál lépést tartani barátjával, több kevesebb sikerrel.
Ugyanakkor az ő szűkebb és földhözragadtabb makrovilágának is megvannak a szerethető pontjai.

Valahol azért szomorú film, nemcsak a benne elhangzott kissé negatív felütést kapó témák miatt, (gondolok itt elsősorban a színházra), hanem az életről alkotott vélemények miatt is. Ugyanakkor pont a sajátos hangulata miatt ajánlott darab, még ha esetleg túl töménynek is tűnhet.