Mivel Zoey egy nagy kedvencem, ezért eleve plusszal indult nálam a film. Anno olvastam a könyvet, az rettenetesen tetszett. Talán az első olyan olvasmányom volt, ami után ürességet éreztem, de jó értelemben. Kíváncsi voltam, hogy a film visszaadja-e a hangulatát.
Számomra sikerült, főleg a fények/színek számítottak sokat, nekem nagyon tetszettek a kameraállások is. Maga a sztori is hű maradt a könyvhöz, a végén pedig ugyanúgy megvolt az a tompa kis üresség érzete. Újra átélhettem, ahogy Sam-mel együtt fogadom el, hogy vége van, nem lehet visszafordítani és meg fog történni, hiába nem akarja.
Nem egy világklasszis, de én jó szívvel ajánlom. Néha kicsit felszínes, de a fő üzenet nekem újra és újra átjön, könyv formában is és most már a vásznon is.