Egyszerre nosztalgikus látni hogyan is nézett ki 20 éve a windows, egy böngésző, az „internetbe beszállás”. Másrészt viszont nincs ebben semmi múltidéző, párhuzamba állítani a felhasználókat a képernyő mögött élő szellemekkel nagyon is ismerős. Mint egy Black Mirror epizód 10 évvel a BM előtt, csak kevésbé szájbarágósan tálalva. Illetve – amiben szerintem a japánok nagyon erősek – képes meglátni és megmutatni a harmóniát, a nyugalmat, a megbékélést is a „járványban”.