Sejtettem a leírásból, hogy nem lesz egy felhőtlen szerelmes történet (máskülönben meg sem néztem volna), de sokkal többet kaptam, mint amire számítottam. A történet egy keserédes szálra van felfűzve három töredékben, de nem tudom azt mondani, hogy szomorú; inkább emberi. Egy beteljesült (!) szerelmet karcol bele a monoton hétköznapokba, és bár a két szereplő távol él egymástól – előbb csak térben, aztán már lélekben is –, mégis, összeköti őket valami furcsa, érthetetlen kapocs, ami szüntelen ott lüktet bennük.
Azt hiszem, akik igazán fontosak egymásnak, sosem szakadnak el a másiktól… Ha igen, úgy nem volt szó semmi egyébről, csak néhány kellemesen eltöltött percről.
Ez ennél jóval több.
Gyönyörű – de fáj is itt legbelül.