Erről szól most a Snitt
Filmzenék
Egy-kép-kocka játék
Pedro Pascal
Mindenféle jószágok!
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
Sport: Tévé vagy Streaming
Melyik az a film?
Filmes Idézetek Játék
Beszélgetések
Filmes képek
Middle Finger Moments from Movies
Eurovíziós Dalfesztivál
Mit nézzek?
Formula 1
Moziban jártam!
Cannes-i filmfesztivál (Festival de Cannes)
- Könyv a filmben
Emlékezzünk!
LMBTQ filmek
Hírek
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
A helyzet az, hogy nem vártam, hogy az Oppenbarbie maratonunk során a film, ami jobban a szívemhez nő majd, az Oppenheimer lesz. Nyilván imádom Cillian Murphy munkásságát, ez egyértelmű *points at Peaky Blinders*, illetve szeretem a Dunkirk-et, szeretem az Imitation Gamet, ami hasonlóan feszült légkörrel operál. De ez.
Három órán keresztül ültem abban a székben, metaforikus tűkön, hogyan tovább. Oppie víziói gyakran váltottak ki belőlem sokkot, a zene meseszép volt, a szereplőgárdba pedig brilliáns.
Az, hogy egy jelenetet sokszor több nézőpontból is láthattunk, iszonyú imponáló volt.
Újra akarom nézni, mondjuk most azonnal.