Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

488 zóna filmekről »


Mozipremierek

Az Eukrán (2025) Nem hiszek a szemednek (2024) Hurry Up Tomorrow – Az éjszaka határán (2025) A szörfös (2024) Végső állomás: Vérvonalak (2025) Az utolsó táncosnő (2024) 10 év gyűlölet (2025) A végállomás a halál (2024) A hajfonat (2023) A leselkedő (2024) A Kárhozott Vidék (2025) Volt egyszer… az anyám (2025)

Streamingpremierek

Siket rektort akarunk! (2025) A varrószoba (2024) Szülők a focipályán (2025–) Titanic: Digitális újjászületés (2025) Mérgező örökség (2025–) Murderbot (2025–) Kedves Hongrang (2025–2025) Duster (2025–) Gladiátor II (2024) Táncolj, Vini! – Egy sztárfocista története (2025) Franklin (2025–) Kakegurui (2025–)

Random kedvcsináló

Oppenheimer (2023)

A helyzet az, hogy nem vártam, hogy az Oppenbarbie maratonunk során a film, ami jobban a szívemhez nő majd, az Oppenheimer lesz. Nyilván imádom Cillian Murphy munkásságát, ez egyértelmű *points at Peaky Blinders*, illetve szeretem a Dunkirk-et, szeretem az Imitation Gamet, ami hasonlóan feszült légkörrel operál. De ez.
Három órán keresztül ültem abban a székben, metaforikus tűkön, hogyan tovább. Oppie víziói gyakran váltottak ki belőlem sokkot, a zene meseszép volt, a szereplőgárdba pedig brilliáns.
Az, hogy egy jelenetet sokszor több nézőpontból is láthattunk, iszonyú imponáló volt.
Újra akarom nézni, mondjuk most azonnal.