Aki megnézi a Locke-ot, az gyönyörű éjszakai képeket kap (gondolok itt a sötét-világos kontrasztokra, valamint az összes kis tükröződésre, színfelvillanásra), egy bezárt és egyszerre megállás nélkül haladó Tom Hardy-t, egy egyre sűrűsödő és nyomasztó cselekményt, és egy elég rossz szinkront.