Nem értem, miért kellett a magyar címet így elbénázni, hiszen Ripley játékán volt a hangsúly, nem a maffián…
Talán a vacak kópia miatt, vagy az európai helyszín miatt, de iszonyat réginek tűnt a film. Főleg a ’99-es Matt Damon-féle Ripley-hez képest. Pedig ez volt utána – mintegy vigaszdíjul, ha már Malkovich nem rendezhette az első részt. Tessék, cserébe lehettél Ripley. Méghozzá milyen! Szerettem az első részt, de most már biztos utálnám. Matt Damonban semmi hűvös, elegáns, intelligens pszichopata vonás nem volt. Ellenben Malkovich-csal, akinek megszólalnia se kell, hogy az ember összecsinálja magát tőle. Az a jelenet, amikor rajtakapta a szomszédját, ahogy kritizálja az ízlését… nyelni se mertem. (kéne nekem egy ilyen Ripley otthonra. Azt hiszem a szomszédjaim pisszenni se mernének többet)
Nem mindig szórakoztató, ha más szívatását kell nézni másfél órán keresztül, de a francba is… ez jól esett :-)) Főleg ha ilyen kísérőzene jár hozzá.