Aranyos fiatalkori romantikus játék Sandlerrel és Barrymore-ral. Valahol ennél a filmnél kedveltem meg őket együtt is és külön is.
A film pozitívuma, hogy itt még nem ment annyira blőd irányba a vígjáték, mint aztán később, amikor Adam Sandler kialakította magának a bárgyú mosoly és semmi más dizájnt. Viszont sok benne a zenére és zenészekre utaló poén, amik engem amúgy is vonzanak a filmekben.
Ami igazán tetszett az a szemlélet, hogy a világban van egy csomó jó ember körülöttünk, és a rendes és tisztességes emberek útját folyamatosan segítik azzal, hogy figyelnek rá, meghallgatják, tanácsokkal látják el. Olyan szép és optimista világszemlélet sugárzik ebből, hogy a kölcsönös odafigyelésre épülő játékból, hogy jó lenne hinni egy ilyen világban.
Szerettem.